Szerintetek ebből is csak kellemetlenség lehet? (új kutya a háznál)

Sziasztok!

Az a helyzet állt elő, hogy szeretnék egy kiskutyát. A kölyökkel komoly céljaim lennének, főként agility és terelés lenne a csapásirány. Februárban fel is vettem a kapcsolatot az egyik kennel tulajdonosával, régóta szeretnék tőlük kutyát. Jelenleg 12-es gimnazista vagyok (ötosztályos, így még van egy évem ezen kívül) iskola mellett dolgozom, hogy legyen pénzem majd a kölyökre, aki nyáron kerül ide. (július) Nos a probléma inkább a szüleimmel van sajnos. Támogatják az ötletet, az anyagi részébe is beszállnak ha úgy alakulna. Háttérinformáció, hogy jelenleg is van egy 5,5 éves mentvény kutyám, igen gyenge idegrendszerrel, vele emiatt hagytam abba a sportolást, mostmár csak itthon mozgolódunk (mármint versenyre/bemutatózni nem megyek vele már) és canicrossozunk.

Nos a lényeg, hogy a szüleim igen nehéz esetek. Azt hiszik, hogy nagyon étenek a kutyaneveléshez, meg úgy a kutyákhoz, és bár próbáltam már velük rengetegszer közös nevezőre jutni, bizonyos dolgokban lehetetlen. Például amíg a másik kutyánnal sportoltam, hiába mondtam nekik, hogy edzés előtti napon ne kapjon kaját, azét is adtak neki, de természetesen sunyiban. BARF szerint van etetve, ami a szüleimnél annyiból áll, hogy odaadják neki a húst aztán szevasz, és hiába daráltam el ezerszer, hogy ne, csakazért is. Aztán egy időben már versenyeztem körülbelül, hogy este előbb érjek haza mint anyum, mert én akartam etetni a kutyámat.. Ekkoriban eléggé el is hízott.Utána ledolgozta, jelenleg sincs súlyproblémája, de továbbra is ez az etetés téma áll fönn. Ami már inkább aggaszt, ha pl valamit tönkretesz a kutya (ez nagyon ritka, nem hagyom unatkozni) akkor amint meglátják (órákkal az elkövetés után) leszidják az én kutyám, amit amúgy rohadtul nem tudok hova tenni. Azt is feleslegesen faráltam nekik, hogy egy ilyen labilis idegrendszerű kutyát nem szabad így nevelni, mert ha már megemeli a hangját az ember már attól az asztal alá bújik. És még ha épp rombolna akkor szólnak rá, az úgy teljesen rendben van. De egyszerűen egyik fülükön be, másikon ki. Mondjuk ez a ritkábbik eset, mert jólnevelt kutya szerencsére. :D

Nos és a lényeg az lenne, hogy én attól tartok, hogy a kölyöknevelésbe is majd így beleokoskodnak, amit baromira nem szeretnék. Bár abban bízom, hogy egy ilyen jó idegrendszerű kiskutya már nem sokall úgy be egy hangfelemeléstől, és éepereg róla a szüleim hülyesége, az étkeztését pedig én szeretném irányítani mindenképp. Mit gondoltok?