Mostanában annyi kutyatámadás történt a környezetemben, féltem a gyerekeimet, gondolkodom az elajándékozáson?

Ha felmerül ilyen kérdés akkor igen. Keress a kutáydnak egy olyan családot akik alkalmasak a felnevelésére és soha többet ne vállalj kutyát. Alkalmatlan vagy rá.

Ajánlom figyelmedbe ezt a cikket: [link]

Ez se most fordult először. Akkor most a férjedtől és szabadulnál? Sőt elég sok gyerek lezüllik kamasz korban, miért nem szabadulsz tőlük is még most, nehogy a késöbbiekben gond legyen?

Zárkózz be egy üres szobába ás éld le ott az életed. Ha ennyi eszed van és két ilyen történet miatt ilyeneken gondolkozol akkor valószínűleg úgyse hiányoznál senkinek.

A gyerekeknek az egyik legnagyobb öröm, ha állatjuk lehet. Ha meg kutyáról/macskáról van szó, az még jobb.Több mindent lehet velük csinálni és tovább is élnek, mint mondjuk egy rágcsáló.

Én egészen biztosan nem fosztanám meg a gyerekeimet attól, hogy állat mellett nőjjenek fel. Persze oda kell rá figyelni, hogy legyen oltva és féreghajtva ,hogy egészségügyileg ne jelentsenek veszélyt a gyerekekre.

És persze ,hogy legyen nevelve . A kutya és a gyerek is. Ha ez megvan, akkor nem lesz semmi baj.

A kutya is családtag szerintem, bennem fel sem merülne az ajándékozás gondolata.

Hogy máshol mi lehetett a háttérben a kutyatámadások mögött, azt nem tudjuk. Nyilván a gazda semmi felelősséget nem vállal, nem az ő hibája volt meg ilyenek.Én is ezt mondanám. De nem tudhatjuk, hogy mi történt pontosan. Én nem ijednék meg az ilyen rémtörtének miatt, szerintem nincs rá reális esély.

Innentől, hogy felmerült benned a félelem, sosem lesz felhőtlen a kutyáddal való kapcsolatod. Ezt a kutya meg fogja érezni. Nem azt jelenti, neki fog menni a gyerekeidnek, csak ezentúl minden mozdulatában lesed a támadási szándékot.

Igen. Keress másik gazdát a kutyádnak. Mindenkinek ez lenne a legjobb megoldás.

És tudjuk, hogy mi volt az oka a támadásoknak? Mert azt érdemes lenne kdieríteni ítélkezés előtt. Melyik esetben látta a kutyát az eset után állatorvos és kiképző is? Vagy nem keressük az okát, csak ráfogjuk a kutyára, mert jártak kutyasuliba, és ettől automatikusan mindennek működnie kellene?

Elárulok egy titkot: a kutyasuli meg a házhoz hívott kiképző nem csodaszer. Ha a gazda cseszik csinálni, amit mondunk, akkor nem fog hatni a jelenlétünk. Nem egy ilyen eset van, de ezt nyilván a gazda a büdös életben nem fogja neked bevallani, inkább ráfogja a kutyára.

Van olyan gazdám, akit úgy engedtem el, hogy látszólag rendben van a kutya, ügyes is, kontrollálható, megbuktatni nem tudom a vizsgán, de higgye el, hogy meg fogja harapni egyszer, ha így folytatja, adok neki még max. két évet. Ugyanúgy egy csomó embernek mondtam csak úgy sétáltatáskor, hogy gond lesz a kutyával, mert látom az apró jeleket, ők meg persze azt gondolják, hogy hülyeség, hát hiszen cuki, sosem csinált semmi rosszat, de egy-két év, és kiderül, hogy harap, szökik, verekszik. De ő persze jobban tudja, mert három egész hónapja nála van az állat, és egyébként is gyerekkorában volt a nagymamájának egy elhízott tacskója, szóval ő mindent tud, nem kell hallgatni a szakemberre.

Azt is elmondjuk mindenkinek, hogy védjék meg a kutyát is a gyerektől, legyen olyan helye, ahova a gyerekeknek tilos utánamenniük (kutyaház, kutyaágy, akármi), hogy tudja a kutya, hogy nem kell odakapkodnia, megoldhatja békésen is a dolgot, de ezt ugye macerás betartani, amíg nem lát rá okot az ember. Meg lejönnek a suliba, és a gyerekek ott lógnak a kutyának, mennek utána és simogatják, az meg tojik rájuk, és elmondjuk nekik is, a szülőnek is, hogy NE, inkább hívják oda a kutyát, akkor eldöntheti, hogy kér-e éppen a szeretgetésből, és nem lesz agyonnyomasztva, és nem kell a fogaival megmutatnia, hogy mire gondol, amikor elsétál tőlük.

De ezekre sajnos elég sokan magasról tojnak, aztán csodálkoznak, amikor odakap a kutya a gyereknek. És nem fogják bevallani, hogy ja, talán mégis tiszteletben kellett volna tartani, hogy a kutya nem egy mozgó plüssállat, hanem mondogatják, hogy minden rendben volt, és nem értik. Ja, minden rendben volt, kivéve az, ahogy kezelték a kutyát.

Szóval egy a lényeg: a kutykiképző nem varázsló. Ha a gazda felülbírálja, akkor lószart nem ér, hogy hova járnak, meg ki látta a kutyát. Az ok nélküli kutyatámadást én majd akkor fogom elhinni, hogy ha hozzáértő és lelkiismeretes állatorvos és kiképző is megvizsgálta a kutyát, és széttárja a kezét, hogy nem érti, és aztán még kettő ugyanúgy nem érti. De ilyennel speciel még nem találkoztam, mert mindig van oka a dolognak, olyan nincs, hogy a kutya agyában egyszercsak átkattan valami, és akkor gyilkol. Csak ugye ha kellemetlen lenne bevallani, hogy "hoppá, elcsesztük, azért lesz heges a gyerek arca egész életében", akkor idáig valahogy nem szoktak eljutni az emberek.

Nekem teljesen elképzelhetelen, hogy féljek a saját kutyámtól. Szerintem, ha tényleg rendesen nevelted volna, akkor nem fordulna meg ilyen a fejedben.

Keress neki jó gazdát, te meg többet ne akarj kutyát tartani! Neked nem való!

Szomszédnénit most marta össze valamelyik kutyája. A fiaiaik mind a kettőt beadták a sintértelepre. Szerencsére túlélte a néni, de még mindig kórházban van :(

Nekünk is van, de csak kinti az első morgásnál menne.

Azért a te és a szomszéd néni esetét ne hasonlítsuk már ezekhez. A kérdező által említett eseteknél is feltehetően emberi hibából történt a harapás, bármennyire is tagadják és érvelnek az izaguk mellett, még a te írásodból csak azt lehet leszűrni, hogy nálad a kutya a kerti dísz szerepét tölti be. Gondolom a szomszédodnál is így volt.

Ha nem foglalkozol vele akkor mégis mire számítasz?

Foglalkozunk vele. Napi séta, fárasztás, tanítás, minőségi kaja, negyedévente féregírtó, kullancs, bolha elleni védelem. De ha támadna, menne. Rögtön.

Ha én, a férjem vagy majd annó a gyerekeink bűnt követnének el akkor azért nekik is vállalni kell a felelősséget.