Miért zavar néhány kutyást, ha egy kisgyerek mutogat a kutyájára?
Sokáig nekem is volt kutyám, most csak azért nincs, mert a jelenlegi élethelyzetben nem tudnánk felelősen ellátni.
A lányunk 2 éves, nagyon szereti az állatokat. Ha kutyát vagy macskát, netán madarat lát, izgatottan mutatja nekünk.
A kutyások egy része kedves mosollyal nyugtázza, esetleg oda is jön, hogy megsimogathatja.
Egy részük viszont olyan méla undorral fordul el, vagy dühösen néz, amit nem tudok hova tenni.
A gyerek mindig több méterre van, nem fut a kutya felé, nem visít, egyszerűen csak felkiált a kutyára mutatva, hogy "Néézd, ott egy kutyus!". Vagy ha ismer hasonló fajtájú kutyát, akkor hozzáteszi, hogy "Olyan, mint Buksi/Fifike/Morzsi".
Ha visítva, hadonászva rárontana a kutyára, érteném, én se örülnék neki. De ezt a helyzetet nem értem.
Személy szerint (ha olyan kutyával vagyok és az anyuka engedi) odamegyek a kutyával mert neki is és a kutyának is jó.
UGYANAKKOR van a másik kutyám akivel kerülöm a gyerekeket.
1. Nem lehet tudni, hogy nem e rohan oda visítva a gyerek a következő percben.
2. Ha a kutyám felugrik a legtöbb anya már fenyeget.
3. A kan kutyám rühelli a gyerekeket. Amikor vele vagyok én sem szeretem, hogy odajönnek gyerekekkel valahogy más, mint amikor a szukámmal vagyok és mindenki kedves.
Nekem olyan kutyám van, aki az első hónapokban MINDENTŐL felizgatta magát, mindentől megijedt, mindenre ugatott, minden hirtelen mozdulatot, éles hangot, direkt szemkontaktust (bámulást) provokációnak vélt. A részegek, a hangos turisták és a kisgyerekesek megnehezítették/keserítették a sétáinkat, a kéretlen odarohangáló simogatókról és póráz nélküli kutyákról nem is beszélve...
Szóval lehet, hogy akik mérgesek, azok ezért.
Én azóta megneveltem a kutyámat és megtanítottam neki, hogy TILOS az emberekre ugatni és nyugton kell maradnia.
Nem érdeklik már a gyerekek, de pl. attól idegbajt kapok, mikor a szülők nem szólnak rá, hogy pont a kutya mellett elhaladva kezd ugrálni, hadonászni, visítani vagy nekimennek a kis műanyag biciklivel stb. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a mérges kutyásoknak talán túl sok rossz tapasztalatuk volt a gyerekesekkel.
Fogjuk a kezét és méterekre vagyunk ilyenkor. A gyerek viselkedésén is látszik, hogy ő csak megörül a kutyának.
A legutóbbi ilyen egy yorki gazdája volt. A kutya pórázon, egyébként ő farokcsóválva szemezett a gyerekkel, tehát látszott, hogy "tetszik neki". Széles sétány, volt vagy 3-4 méter közöttünk.
Mivel van kutyás múltam, eszembe se jutna odaengedni bármilyen kutyához. Ha a gazda kezdeményez, akkor lehet simogatni, de kicsit nagyobb kutyáknál azért úgy állok, hogy ha örömében ráugrik, ne borítsa fel a 90 centis gyereket. Illetve én simogatok először, öklöt szaglászásra odatartva - meg ha bekattanna a kutya, az én kezembe marjon. (És a lányom is tanulja meg, hogy mi a "bemutatkozási etikett" kutyák esetében.)
Sajnos, a kutyások között is van ilyen, meg olyan is.
Nem hiszem, hogy bárki meg tudná mondani, az adott helyzetben az a kutyás miért is úgy viselkedik, ahogy.
Annyit tehetsz, nem foglalkozol vele.
A kislányod meg úgysem azzal foglalkozik, a gazdák milyen képet vágnak.
A yorkis gazdik amúgy is általában valahogy fordítva gondolják a kutyás világot. TISZTELET A KIVÉTELNEK (azt hiszik sok kiskutyás gazdik, hogy a kutyájuk egy gyerek, stb).
Sajnálom, hogy ilyennel találkoztál pont. Nekem a mutogató gyerekekkel semmi bajom (amúgy 2 kutám van és 4 gyerekem, szoval mindkettőt szeretem). Nálunk általában nem az a gond, hogy felénk futnak a gyerekek, hanem, hogy elfutnak, mert a nagyobb kutyám egy félelmetes, hegyes fülű, 40 kilós, ráadásul rettegett németjuhász! Igaz, hogy véletlen sem menne oda gyerekhez, de azért ha meglátják, muszáj visítva elfele rohani a kutya elől, vagy ha nem rohan, akkor anyuka rohan oda a gyerekéhez, és látványosan rángatja, hangosan kiabálva, hogy "gyere ide azonnal, menjünk innen, de gyorsan". Na én meg ettől akadok ki. Tudom,h ti pont nem olyanok vagytok, de ez nevetséges, tényleg.
Nála nagyobb kutyáktól kicsit tart (valahol értem, egy hozzám képest ló méretű kutyától én is tartanék), de csak hozzám simul és bámulja, nem csinál mást.
A szüleimnek is yorkijuk van, nagy spanok egymással, így ez a fajta extrán felkelti az érdeklődését.
Nagyobb kutyáknál meg tényleg azért állok úgy, hogy adott esetben kitartsam a lábam és arra ugorjon rá a kutya, ne a gyerekre, mert ha feldönti és a feje a betonon koppan, valóban megsérülhet komolyabban is. Nekem meg van időm felmérni a kutya vérmérsékletét, testbeszédét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!