Egy kiegyensúlyozott idegrendszerű kutya hogyan viselkedik váratlan, neki ismeretlen, szokatlan helyzetekben?

Tegyük fel az általad említett szituációkat.

- Idegen belerúg a kapuba: a kutya felfigyel, ugat néhányat.

- Úton rátámadnak a gazdira: a kutya nyugton marad, figyel, éber, de a gazdájától várja a cselekvést, utasítást, adott esetben a védelmet (nem képzett, kiegyensúlyozott kutya esetében). Rá (a kutyára) irányuló rúgás, támadás elől kitér nyilván, de nem fut világgá.

Kb. ezek várhatóak el a fent leírt kutyától.

Természetesen a legtöbb kutya tanítható, fejleszthető, adott szituációban mit kell tennie. Élesre képzett (személyvédelemre, területvédelemre) kutya azonban már nem a szimpla házikedvenc kategória, hanem fegyvernek minősül, a gazdájától elvárható, hogy maximális kontroll alatt tartsa.

Egy valóban stabil idegrendszerű kutya ignorálja ezeket a dolgokat. Nem támad, nem menekül, csak "van".

De szerintem egy stabil idegrendszerű kutya nem megy feleslegesen őrjöngeni a kapuhoz. De ha mégis ha az ugató(feleslegesen) kutyát stabilnak nevezzük, akkor a kapuba rúgásra tovább kell ugatnia. A támadásra pedig vagy ne reagáljon, vagy ő is támadjon(attól függ h mi az elvárás), de semmi képen se meneküljön.

Belerúgnak a kapuba: ugat, de gyorsan megnyugszik, ha látja, hogy nem jön be senki.

Ha rátámadnak a gazdira: hát, ez inkább személyiség kérdése szerintem, illetve hogy mennyire kötődik a gazdához, nem csak kiegyensúlyozottságé. Az én kutyám pl mindig odajön "megvédeni", ha otthon párom szekál, és mondjuk elkezdek vinnyogni (akár, mert csikiz, akár csak jajjhagyjálmááááár). Ilyen esetekben mindig engem véd, böködi, eltolja a kezét, ha nem hagyja abba, akkor játékosan még morcogni is kezd, hasonlóan ahhoz, mint mikor vele birkózunk. Ez alapján én el tudnám képzelni, hogy komoly gond esetén megpróbálna megvédeni, de őszintén, nem hiszem, hogy merne komolyan megharapni egy embert. Elszaladni biztosan nem szaladna el.

Egyébként ez fura, hogy szerintetek egy kiegyensúlyozott kutya ignorálja ezeket.

Mennyi olyat hallani, hogy a gazdára rátámadnak az utcán, a kutya pedig megvédi őt (mikor soha semmilyen kiképzést nem kapott azelőtt).

Szerintem egy "sima" képzetlen, "stabil" kutya is azonnal felfogja, hogyha a gazdáját támadás éri, és ösztönösen megvédi őt, ha látja, hogy ő nem képes erre.

Nyilván a kutya fajtájától és egyéni jellemétől is függ ez. Meg az adott szituációtól, és a gazda reakciójától.

Nekem volt szerencsém egy nagyon stabil kutyával élni 7 évig. Alap szinten volt képzett (ül, fekszik, marad, stb.), szóval semmi extra. A reakció nagyban függ a fajtától is. Az enyém őrző-védő volt, tehát ő alapból védte a családot, a területét, a házat, erre nem tanítottam soha.

A stabilitását leginkább olyan helyzetekben tudom leírni, amik nem dúrván extrémek, de azért jól mutatják, hogy milyen ey ilyen kutya. Ha számára teljesen idegen vendégek voltak nálunk, akkor amíg velem egy helyen voltak, addig szabadon mozoghattak (hiszen a kutya tudta, hogy én vagyok a vezér, tehát én adok mozgásszabadságot bárkinek), viszont a házba már csak úgy nem mehettek be. Soha életében nem támadott meg embert, de az ő magabiztosságával elég volt az idegen és az ajtó közé állnia, már nem volt kérdés, hogy addig nem lesz lenyomva kilincs, ameddig én erre engedélyt nem adok.

Élete első tűzijátékát átaludta, aztán sétáltunk közben, később már bementünk a városba a rakpartra onnan nézni, mert teljesen semleges volt számára.

A kapu előtt elmenő emberekkel, állatokkal nem foglalkozott, ha hozzáértek a kapuhoz akkor sem. Ha benyitottak, akkor viszont jobb volt futni, ha nem voltam kinn.

Támadólag fellépő másik kutyával való találkozáskor, ha látta hogy észlelem a veszélyt simán beállt mögém, ha látta, hogy nem figyelek (sajnos volt ilyen), akkor beleállt a szituációba.

Amikor késő éjszakai sétán ezy részeg idegen inzultált, akkor is "csak" elém állt. Nem támadott, de ennyi elég volt ahhoz hogy a delikvens nem akart közelebb jönni a kutyán keresztül :).

A gyerekek visítása, játéka soha semmilyen reakciót nem váltott ki belőle, ellenben gyerekkel szembeni agressziót soha nem tűrt meg.

Másik acsarkodó, pórázt tépő kutyára soha nem reagált, ezt teljesen ignorálta, pontosan ugyanúgy, mint a kerítés mögött ordítókat.

Szabadtéri rock koncerten elaludt a lábam mellett, állattenyésztési napokon tisztelte a nála jóval nagyobbakat (szarvasmarha, ló, stb.), de ha a karám engedte és a másik fél is, simán összeszagoltak.

Szóval összességében egy jó idegrendszerű kutya nem reagál extrémen semmilyen szituációban, inkább kíváncsi, mint ijedős és egy veszélyes szituációban a gazdira bízza a döntést (megfelelő gazdi esetén) vagy beleáll a szituációba.

Az idegrendszer stabilitása eléggé adott dolog, de azért ha nem is látványosan, fejleszthető. Van egy olyan kutyám, akit feltehetően bánthattak hosszú rúdszerű tárgyakkal, ezért kb mindentől rettegett (seprű, porszívó, lapát, stb.), ma már ilyen gond nincs, de kb. 3 év volt, mire eljutottunk oda, hogy simán hozzá is érhet a porszívó mikor fekszik a szőnyegen, mert pont lesz*rja. Fél mindentől különben: másik utyától, idegen embertől, új helyektől, utazástól. Vele másképp kell bánni, sok minden javult, de stabil sosem lesz, vele nem lehet nyaralni menni például mert rémálom neki is, nekünk is.

A harmadi kutyám elég vacak kölyökkor és sok megpróbáltatás után került hozzám az út széléről. Na ő a köztes kategória. Látom, hogy állati stabil lenne, de a múlt felülírta szoftvert :). Nem fél semmitől (értsd szó szerint - állat, gépek, autó, utazás), de az embertől retteg. Olyan az agya, mint a szivacs, pillanatok alatt sajátít el szinte mindent. Szóval macerás, mert jó lenne a kutya, de nehezen fegyelmezhető, mert egy hangosabb szóra összepisili magát. Mondjuk van még időnk, meglátjuk mit lehet belőle kihozni.