Sosem lesz teljesen szobatiszta?

8-10 óra elég nagy kihívás. Ennyi időre egyedül hagyni nem is lenne szabad, de csodálkozni semmiképp nem lehet azon, hogy nem bírja tartani. Te bírsz pisi nélkül 10 órát? Mert én nem, és felnőtt ember vagyok.

És tudom, hogy lepontozol a vérbe, de érdekelne, így felteszem a klasszikus kérdést: mire kellett a kutya, ha napi 10 órát nem vagy otthon?

A pitem csak kb. 2 éves korától bírt ki ilyen hosszú időt, sokáig 6-7 óra volt a limit nála. Persze attól is függ ez, hogy mit eszik a kutya, és mikor (pl. ha reggel egy nagy adag száraztápra megiszik egy liter vizet, nyilván mindkettőnek távoznia kell záros határidőn belül).

Illetve lehet szeparációs szorongás is, amikor a szobatisztasággal nincs gond, de a rangsorral igen, és egyszerűen stresszből, vagy önigazolásképpen csinál be a kutya.

"hogy mégis hogy tart kutyát egy vagy két dolgozó ember másképp??"

Sehogy. Ha normálisak, és nem akarnak cseszekedni a kutyával, persze.

Én is 8-10 órákat nyomok, imádom a kutyákat, ezért nincs kutyám. Mert így nem lehet.

Nézd, besértődhetsz, de ez a kérdés igenis jogos. Azt várod egy kutyától, hogy olyat tegyen, amit egy ember se képes. Csak mert neked az lenne megfelelő.

Nőj fel fejben és valld be magadnak is, hogy sajna nem a legmegfelelőbb időben szereztetek be kutyát.

Mindig be fog csinálni szegény, mert ez rengeteg idő.

"Ennyi erővel gyereket se vállaljon senki mert nem természetes hogy csak hétvégén tud időt tölteni a szüleivel. "

Eleve egy nagyon rossz összehasonlítás, mert szintén ember és kutya közti különbségről beszélünk. Ráadásul egy gyerekkel 3 évig otthon vagyunk.

Lehet dolgozni kutya mellett, én nem azt mondom, hogy nem. De nem mindenkinek a háztartásban 8 óránál többet, és főleg nem tízet. Megértem, hisz én is ebben a világban élek, de elfogadni nem tudom. persze nekem nem is kell.

De neked a hozzáállásodat mindenképp meg kell változtatnod. A hiba nem a kutyában van. Ennyi.

Kérdező, a gyerek-kutya párhuzamodra: egy gyerek nem csak a szüleivel szocializálódik. A kutyának csak ti vagytok, mármint napról napra az jelenti nekik a társaságot, hogy hazajöttök. Addig a falat nézi, és szorítja a kakit, pisit. A gyerek meg a suliban van a haverjaival. Érzed a különbséget?

Még ha hétvégén igyekeztek is bepótolni neki a szórakozást, mozgást, ő egész nap egyedül van, és ez nagyon sok. Tehát ebben én egyetértek a 78%-ossal.

Lehet szeparációs szorongás, de lehet egyéni vonása is, hogy nem bírja olyan sokáig. Nem kell a haverod kutyájával összehasonlítani - emberek közt is van olyan, aki állandóan mosdóba jár, mert olyan, gyengébb a hólyagja, a kutyák közt is lehet ilyen. Logikus, nem? Ne gyötörd magad ilyen összehasonlításokkal, mert a kutyád egyedi. A kutyát se gyötörd az elvárásaiddal, mert lehet, hogy sosem fogja tudni teljesíteni őket.

Felelősségteljesebb lett volna úgy örökbe fogadni, hogy legalább valamelyikőtök többet van otthon.

Elképzelted már magad a helyében? 8-10 órát ül otthon a 4 fal közt, semmit nem tud csinálni, közben őrülten kell pisilnie/kakilnia (de lehet, hogy a stressz is rátesz), nem engedi el, mert tudja, hogy odakinn kellene elvégezni. Ez újabb stresszforrás. Végül feladja. Ráadásul végig unatkozik.

Azt írod, kinn rohangál. Kinn nem lehet hagyni napközben?

Ha nem izgul, amikor elmész, akkor a szeparációs szorongással jó eséllyel annyi teendőd van csak, hogy megelőzd. Nincs elköszönés, de főleg nincs hazaérkezéskor egymás nyakába ugrás (attól fordulhat elő ugyanis, hogy egy idő után remegve fogja várni, hogy érj már haza - neki is jobb, ha nem csinálsz belőle ügyet, és hagyod pihenni), plusz úgy általánosságban tudatos nevelés, hogy ne legyen gond a rangsorral.

Egyébként egy 10-15 perces reggeli séta is segíthet, próbáld ki. Ott többet pisil-kakil a kutya, jobban "kiüríti" magát, mintha simán csak ki van rakva a kertbe.