Fajtatiszta vagy keverék? Kölyök vagy felnőtt?
Nagyon nehéz helyzetben vagyok. Kutyát szeretnék. Szívem szerint egy német juhászt, belga juhászt vagy dobermannt. Mindig is ők voltak az álomfajtáim. De az a gond, hogy úgy érzem, egyszerűen képtelen lennék venni egy fajtatiszta kutyát, amikor a menhelyeken és gyepmesteri telepeken annyi keverék kutya várja a megmentőét. Megszakad értük a szívem, és önzőnek tartanám magam, ha nem onnan fogadnék örökbe, hanem vennék egy kutyát tenyésztőtől, aki amúgy is jó helyre kerülne, tehát semmi szüksége arra, hogy megmentse őt valaki. Mindig álmodozom egy fajtatiszta nj-ről, akit kiskora óta nevelnék és kötődne hozzám, és szuper kutya lenne belőle. De aztán mindig eszembe jut a "ne vásárolj, fogadj örökbe!" szlogen, és rájövök, hogy nem tehetem meg ezt azokkal a szegény kutyákkal a menhelyen, hogy helyettük inkább veszek fajtatisztát. Talán soha nem bocsátanék meg magamnak, ha nem onnan mentenék. Persze ritkán előfordulhat, hogy a menhelyen is találok fajtatiszta (esetleg még kölyök) kutyát, és avval is megmentenék egy életet. Bár kicsit akkor is lelkifurdalásom lenne, hogy egy népszerű kutyát vittem ki, akit amúgy is az elsők között vittek volna el, a többi keverék idős vagy beteg meg nem kell senkinek. Úgy érzem, az lenne a helyes ha őket menteném inkább. De ha csak a szívem követném, akkor első sorban az számítana, hogy kölyök legyen a kutya, hogy tényleg kötődjön hozzám és már az elejétől kezdve következetesen tudjam nevelni, és hogy én alakítsam ki a kis személyiségét, másodsorban pedig az szamitana, hogy fajtatiszta legyen. Ha kutyát fogadok be, akkor félek, hogy erről a két elvárásról mindenképpen le kell mondanom, a jó cél érdekében.
Ti hogy döntenétek a helyemben? Jogos a dilemmám szerintetek?
Ha számít valamit, akkor most menhelyről hozott nagytestű keverék kan kutyám van, 2 évesen került hozzám, 3 évvel ezelőtt. Nagyon jól összecsiszolódtunk, és ma már elválaszthatatlanok vagyunk. Jól nevelt nagyon. De ez az a baj, hogy nem csak az én érdemem, mert ő alapból nagyon jó természetű és kiegyensúlyozott kutya, hihetetlen megfelelési vággyal, úgyhogy mindent megcsinál amit elvárnak tőle és alkalmazkodó. Úgy érzem, hogy ő kivételes eset, más menhelyi kutyával nem lenne ilyen szerencsém. Persze őt is ugyanúgy tudnám szeretni mint egy fajtatiszta nj-t, de attól még nagyon rosszul esne, hogy nem kötődne hozzám és nem hallgatna rám, meg esetleg problémás természete van. Az ilyen tanult, már-már berögzült dolgokat a felnőtt idegen kutyából már nem könnyű kinevelni, sokszor lehetetlen. Már kialakult a személyisége, ő ilyen és kész. Nagy változásokra nem lehet számítani, max. ha egy profi trénerhez kerülne. Az én kutyám szerencsére ebben is kivételes volt, nagy mázlim volt vele, hogy ő ilyen szuper kutya, ilyet kifogni szinte lehetetlen. Menhelyi kutyáknál elég zsákbamacska, hogy milyenek is valójában, most mennyi az esélye hogy találnék a mostanihoz hasonlót, aki már felnőtt volt és mégis sikerült ilyen kapcsolatot kialakítani vele?
(Nem most szeretném az új kutyát, hanem majd kb. 5-6 év múlva, ha a mostani szemem fénye már nem lesz velem.)
válasza:
válasza:Szerintem túlkomplikálod... Persze tök jó, hogy gondolsz a menhelyi kutyákra, de én úgy gondolom, hogy az embernek "jogában" áll kicsit önzőnek lennie, mert az a kutya mégiscsak 10-15 évig ott lesz melletted. Ha neked egy németjuhász kölyök a vágyad, hát hajrá...
De...
Ne szaporítótól vásárolj kölyköt akkor, hanem normális tenyésztőtől, kennelből, törzskönyvvel, szerződéssel. Azzal semmi baj nincs. Viszont a szaporítók miatt kerülnek a menhelyre a kutyák java része, őket ne pénzeld.
válasza:Szerintem ez a "megfelelési vágy", amit említettél a mostani kutyádnál a legtöbb kutyában benne van.
Nekem most az ötödik olyan kutyám van, akit felnőtt korában fogadtam örökbe (többnyire 10 év felettiek voltak), és mindegyiküknél ezt tapasztaltam (ennyiszer nem lehet szerencsém). Van mellette egy kölyök korban hozzám került német juhász szuka. Nagyon kedves, nagyon ragaszkodik, de teljesen más a kapcsolatunk. Ő inkább engedelmes, a parancsomat lesi (ez volt a tapasztalatom az első nem örökbefogadott kutyámnál is), nem azt érzem, hogy mindenáron "bizonyítani" akar.
Én nem jövök a "fogadj örökbe!" dumával, mert ha valakinek konkrét célja van egy kutyával, dolgozni szeretne vele, kiállításra járni, az vegyen tenyésztőtől. De arra, hogy CSAK szeresse az ember és a társa legyen, szerintem tökéletes egy menhelyes kutya is.
Amúgy a német juhásznál, malinál szerintem nagy az esély, hogy jó kutyát fogj ki a fajtamentőknél, sokan nem mérik fel mire van szüksége ennek a fajtának, és ezért válnak meg tőle. Nem csak az ideggyengék és betegesek kerülnek menhelyre.
válasza: válasza: válasza:Egyrészt akár fajtatiszta kutyát is örökbe lehet fogadni, még ha nem is kölyköt. Nekem is örökbe fogadott német juhászom van.
Másrészt ha neked kölyök az álmod, nyugodtan vegyél tenyésztőtől. Te csak a saját kutyádért vagy felelős, nem a másokéért. Nem kötelességed mások után takarítani.
válasza:Ha örökbe fogadsz egy kutyát akkor kettőt mentesz meg. Egyet akit őrökbefogadtál egyet aki a helyére kerül... :)
Én így gondolom, hozzáteszem én mindig tenyésztőtől vettem, bár én nem családi kutyaként használom őket.
Ha családi kutyában gondolkodsz akiből egy "szuperokos" kutyát nevelsz. Sajnos akkor is a tenyésztőket javaslom... A menhelyi, és a fajtamentős kutyák is lutrik, mind vézen, mind eü szempontból.
És hogy a lelkiismereted is tiszta maradjon, csináld azt, hogy ha tudod, támogatsd a menhelyt, szalmával, kutyakajáva, vagy önkéntes munkával, és mindenkinek beszélj a felelős kutyatartásról.
válasza:Szia!
Szerintem teljesen jogos a dillemád..Voltam párszor önkénteskédni menhelyen,volt elég könnycseppem.Viszont a kölyköt úgy neveled ahogy akarod,és ha vannak álomfajtáid én azt mondom ,olyat válassz,elvégre csak egyszer élünk!
Felhívnám a figyelmed arra,hogy vagy ments meg egy életet(ez nagyon szép és jó dolog).De ha biztosra szeretnél menni,akkor mindenféleképpen tenyésztőtől vegyél kutyát.Lehet drágább,mint a szaporított kutyus,de nagy valószínűséggel az állatorvosnál annyi pénzt ott hagysz,mintha vettél volna 2(vagy több)törzskönyves kutyust!Nem is beszélve arról,hogy a szaporított kutyák nagyrésze ketrceben,szocializálatlanul éli le le rövid(!!)életét;és sokszor még nem is hasonlítanak ezek a kutyák az adott fajta standardjéhez!
Remélem segítettem,sok szép évet kívánok a leendő kutyusodnak és a mostaninak és persze Neked is!
válasza:Jó, hogy így gondolkodsz, de szerintem kicsit túlzásba esel. A végén még választasz egy olyan kutyát, amelyik kifejezetten megmentésre szorul, de neked nem is tetszik (mármint pl idős kutya és nem kerültök egymáshoz olyan közel, mint egy kölyökkutyával kerülnétek), és aztán sosem fogod igazán szeretni, az senkinek nem lenne jó. Ezt Neked kell érezned. Ha tudnál teljes szívedből szeretni egy idős keverék kutyát, rajta.
Mindenesetre látogass ki a menhelyre és nézd meg, milyen kutyusok vannak ott. :) Az mindenképp kell szerintem, hogy első látásra beleszeress valamelyikbe, akár kölyök, akár felnőtt, akármilyen. Lehet, hogy látsz majd egy csomó cuki kölyköt is, és mégsem lesz meg az érdeklődés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!