Hol lehetne un terápiás kutyára szert tenni idős, beteg ember mellé? Golden retrieverre vagy labradorra gondoltam, de olyan példányra, aki kimondottan erre szocialzalt. Létezik ilyen?

Na, latom, hogy tényleg fogalomzavarban szenvedek. Én csak arra gondoltam, hogy egy idős, magas vérnyomásos férfinek - lehet, hogy érműtéten is át fog esni - jót tenne stresszoldásra, ellazulásra, ha lenne mellette egy olyan kutya, aki nem véletlenszerű tulajdonságokkal rendelkezik, hanem kiképzett arra, hogy egy idős emberrel sétaljon, ne rángassa, megvárja az orvosi rendeló elött, stb.

Köszönöm a választ. Az már világos előttem, hogy igaziból a "terápiás" kutya nem azt jelenti, amire gondolok, azt speciális betegségek mellé társítják, és a gazdival együtt képzik ki. Ok. De itt van pl ez a cikk: [link] amit épp ma olvastam. Hát azzal ugye egyetértünk, hogy nem minden kutyapéldány lenne alkalmas arra, hogy bevigyék az irodába, mert ide csak olyan kutyát lehet bevinni, aki garantáltan nem fogja megkapni a kollégákat akkor sem, ha netán a fejéhez nyúlnak megsimogatni, vagy túl közel mennek el a padló nyugvó orrához...Egyetértünk, hogy ez nem minden kutyára mondható el, ugyebár. Na ilyen kutyát szeretnék én. A rendelő vagy közért előtti kint hagyást is csak példaként említettem, mert vannak kutyák, akiket nyugodtan kint hagy a gazdájuk, és nem kell félnie, hogy valakit közben meg fog netán harapni. Gyerekek is bármikor megpróbálhatják megsimogatni, stb. Azt nem fogadom el, hogy ez CSAK nevelés kérdése. A kutya egyedeknek is van alapvető temperamentumuk, személyiségük, hajlamaik, mint az embereknek. Persze ehhez jön egy jó kiképzés. Én naiv, arra gondoltam, hogy esetleg lehet valahol már ilyen kipróbált, kinevelt egyedekre szert tenni. Idős emberek mellé, akiknek már nincs energiájuk kiképezni ilyenre a kutyust, de jót tenne az egészségüknek, ha van mellettük egy kutya. A visszatérő kérdésre, hogy "akarja-e az illető a kutyát", a válasz természetesen igen. Mindig volt kutyája az utolsó három évet leszámítva. A férjemről van egyébként szó, aki nagyon szeretne még kutyát, de én pont azért állok egyelőre ennek ellen, mert rizikós egy véletlenszerűen kiválasztott és még nem kiképzett kutya jelleme. Nekünk mindig volt kutyánk, egyforma szeretettel, de elismerem , nem túl szigorúan bántunk velük, néha még kutyaiskolában is megfordultunk velünk, de az öt kutyánkból kettő is olyan volt, hogy ha vendég jött el kellett zárni, mert volt esély, hogy megkapja a kezét, ha feléje nyúl, stb. A másiknál nem kellett ilyesmitől félni. Most, ha még egyszer lesz kutyánk, nem szeretnék kockáztatni egy ilyen megbízhatatlan egyedet, mert ha már megvan a kutya, és megszeretjük, akkor úgysem fogjuk "lecserélni", tehát hátralévő életünket meg fogja nehezíteni az, hogy a kutya kapdos, harap, az állatorvosnál szájkosarat kell rá tenni egy egyszerű oltásnál, stb. Mellesleg az egyik ilyen kutyus labrador keverék fiú volt, míg ugyanennek a kutyának az édesanyja, aki szintén nálunk nőtt fel, semmi ilyen problémát nem mutatott. Egyformán neveltük őket. A fiú nálunk is született, de az anyukája is pár hetes volt, amikor elhoztuk. Tehát van tapasztalatom, hogy nem minden kutya egyforma, és ezt nem szeretném megkockáztatni. A férjem kutyabolond, neki mindegy, hogy harap vagy sem, de én biztosra szeretnék menni, és egy "előnevelt", garantáltan békés, megbízható, "bárki megsimogathatja" kutyust lennék csak hajlandó már befogadni, akit - igen - akár egy irodai közösségbe is be lehet vinni, akivel elmehetünk akár egy olyan hotelbe, ahol fogadnak kutyákat, vagy fölszállhatunk a buszra (jó oda kell szájkosár, de nem mindegy, hogy a szájkosáron át morog-e az utasokra...). Férjem 72 éves én 63, ő is mozog még, fát vág, szőlészkedik. Kertünk van egyébként, de a sétáltatás az fontos dolog, ezt elismerem. Ja és, házőrzés, mint kutyafeladat nem érdekel. Olyan kutyát szeretnék, aki betessékeli a betörőt :D

Köszönöm ezt a legutolsót. Lehet, hogy ez lesz a legjobb tényleg.