Labrador kutyával kapcsolatban tapasztalat, vélemény?

Mozgásigényes fajta, és sok nevelésre szorul, már kiskora óta, következetesen.

Barátainknak van egy labradorja, náluk nőtt föl. Nem fordítottak rá soha túl sok időt, borzasztó neveletlen lett a kutya. Vendégekre ugrál, harapja őket ahol éri. Persze csak játékból. De komoly fájdalmakat okoz. (Saját bőrömön tapasztaltam.) De nagyon okos és tanítható kutyák, én pl. azzal az egy-két alkalommal, amikor náluk jártam, több jó modort neveltem abba a kutyába, mint ők 7 év alatt. Házőrzőnek nem jó fajta, max. ugatnak, de tulajdonképpen összehaverkodnak az első betörővel, aki arra jár.

Állítólag szeretnek úszni, de én még csak olyan labikkal találkoztam, akik utálták a vizet.

Nagyon vedlenek, érdemes fésülni őket.

A legfontosabb, hogy csak akkor válaszd ezt a fajtát, ha lesz elég időd rá, kiskorában, és felnőtt korában is, nagyon fontos, hogy kielégíthesse a mozgásigényét.

Az nem elég indok, hogy cuki. Hidd el, ha nem foglalkozol vele eleget, és egy neveletlen eb lesz belőle, akkor már mindjárt nem fogod olyan cukinak találni. :)

Nekem egy labim van, idén lesz 10 éves. Való igaz, amit az első írt, annyival árnyalnám, hogy igazából bármilyen kutyára igaz, hogy nevelni kell, a labrador ettől annyiban különbözik, hogy tényleg mintha tovább szeretnének gyerekek lenni :) Ezt tekintetbe kell venni, szeretni kell a szertelenségüket. Én imádom és nagyon hiányzik, bár még így idősebben is megvillantja néha :) Szóval tényleg nem azok a nyugis kutyák, különösen fiatalkorukban, állandóan csinálni akarnak valamit és ha nem köti le őket az ember, akkor rendszerint valami hülyeséget csinálnak :) Általában intelligensek, úgyhogy ebben is találékonyak :)

Cserébe általában szinte mentesek az agressziótól, szuperül kijönnek az emberekkel és az állatokkal is. Zéró bizalmatlanság nagyjából, nem igazán félnek senkitől, nagyon kíváncsiak, ezek mind olyan dolgok, amik szórakoztatóak és előnyösek tudnak lenni, de egyben problémákat is okozhatnak. Olyan gazda ne akarjon labradort, akit zavar, hogy a kutyája hívásra simán odamegy máshoz is meg vadidegenekkel simán összehaverkodik másodpercek alatt. Én ezt imádom :) Nekem ilyen kutya kell, akinek az arcára van írva, hogy száz százalékig ártalmatlan, nem egyszer előfordult, hogy olyan emberek mentek oda hozzá, akik mondták, hogy félnek a kutyáktól, de vele megpróbálkoznának egy simogatással :) Imádom, hogy mindenki szereti a kutyámat.

Az enyém imádja a vizet :) Imád labdázni is. Ezek gyárilag bele voltak építve :)

Általában hihetetlenül falánkok, nagyon könnyű őket felhizlalni, ezért van annyi kövér labrador, ezt semmiképp nem szabad hagyni, ezek rohangászós, pörgős, lelőhetetlen, fáradhatatlan kutyák, lételemük a mozgás. Rossz nézni, miket csinálnak belőlük az idióta gazdáik. Természetesen egészségileg is rossz, tönkre mennek az ízületeik, anyagcsereproblémáik lesznek, ugyanúgy, mint egy embernek.

A szőrük tökéletes a magyarországi klímához, télen nem fáznak, de nyáron is bírnak mozogni. Vedléskor tényleg durván tud hullani és elég sokáig, szóval allergiásoknak semmiképp. De amúgy remek bundájuk van, ezt leszámítva semmit nem kell foglalkozni vele, a kosz is simán kihullik belőle és elég hamar szárad.

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Egy kis olvasnivaló, hogy alaposan feltudj készülni, ne siesd el, gondold át alaposan, életre szóló döntés nem két hónapra!

Tényleg borzasztó cuki, mármint a jól nevelt, megfelelően tartott labrador.

A családunkban több is van. Apumnak csak labijai voltak. Egy barátja tenyésztő volt, a mostani kutyája is tőle való, sajnos az utolsó alom volt nála.

Apu minden nap megy vele árkon-bokron keresztül. Póráz soha nem kellett rá, mert pici korától "lárhatatlan" pórázon közlekedik, láb mellett. Nagyon fegyelmezett. De ehhez az kellett, hogy nagyon következetesen foglalkoztak vele pici korától kezdve.

Amíg be nem fagy a tó, a kutya beleugrik a vízbe. És képes órákig úszkálni a jéghideg vízben is.

Nagybátyám egy labradorral vadászik, ő is nagyon fegyelmezett, okos, jól nevelt kutya.

Egy ismerősünknek mindig nagyon tetszettek apu kutyái, neki is labrador kellett, mert milyen okos, fegyelmezett és cukiiiii. Nekik nem jött be, mert pár hét után rájöttek, hogy nagyon fárasztó minden nap kutyázni. Kerti dísz lett belőle. Sajnos annak nem igazán vált be, mert átrendezte a kertet, kiásta az összes bokrot, kibontotta a veteményes körüli kerítést és körberágta a bejárati ajtót. Amikor először találkoztam vele, tök ismeretlenül simán beengedett a kapun, kitépte a kezemből a táskámat és majdnem felborított. Annyira boldog volt, hogy össze-vissza nyalt. Minden vendéggel ezt csinálja, mert boldog, hogy történik valami, Egy betörőt is szeretettel fogadna, ha labdát dobálna neki.

Jól gondold meg, hogy tényleg szeretnél-e egy ilyen kutyát, mert vadászkutyáról lévén szó, nem elég neki, ha naponta megpaskolod a buksiját és enni adsz neki.

Ha megfelelően neveled, kicsi korától van alkalma más kutyákkal találkozni, le van vezetve az energiája, akkor nem nagyon szokott velük gond lenni. Ahogy ezt már előttem leírták.

Azt érdemes tudni, hogy van egy csomó örökletes betegségük, ezért olcsó, szapis, szűretlen szülőktől származó kutyát nem szabad venni, mert nagy eséllyel lesz beteg néhány 3-5 éves korára.

#5-ös vagyok. A labrador tényleg nem az a házőrző típus, bár ha idegen van a kapu előtt, ők is szoktak jelezni. A mieink (szüleimé) legalábbis megugatták az idegeneket, de soha nem bántottak volna senkit.

Sajnos manapság már annyi eszköz áll a rosszándékú emberek rendelkezésére, hogy ha valaki be akar törni valahová, egy kutya nem állítja meg. Legfeljebb egy alkalom szülte tolvajt riaszthat el egy kutya, de az talán nem örül a labradornak sem.

Én magam mudit választottam, ők ösztönösen őrzik a területüket, ahogy a pumi és a puli is. De ők a 10-15 kilójukkal inkább ne támadjanak meg senkit. Az viszont biztos, hogy ha idegen közelít a kapu felé, felverik az egész utcát :) ideális jelzőkutyák és nagyon kedvesek, családi kutyának is megfelelnek.

Én a helyedben nem kötnék kompromisszumot. Az álomfajtámat választanám. (Én így tettem és egy percig nem bántam meg)