Nem bírják egymást a lányok - nektek mi a véleményetek?

Van egy lassan tíz éves ivartalanított labrador szukám. Hozza a fajta összes tulajdonságát, soha nem balhézik se kutyával, se emberrel. Mostanában már inkább keresi az emberek társaságát, mint a kutyákét, szereti az embereket és megbízik bennük, vadidegenekben is, a kutyákkal nem nagyon foglalkozik, megszaglássza őket, hagyja, hogy őt megszaglásszák, ha egy lelkes fiatal túlzásokba esik, némi eleg szelíd morgással értésére adja, hogy részéről elég volt és igyekszik kitérni ezekből a helyzetekből.

Esténként itt a Duna-parton szoktunk sétálni Csillaghegyen, de mostanában átszoktunk az északi gáthoz, mert ott így télen nagyobb az élet picivel, szimpatikus kutyás emberek sétálnak együtt. Előrebocsátom, hogy a történet ember és állat szereplőivel alapvetően semmi gondom, csak a helyzettel. A helyzettel, ami a következő: hogy van egy 8 hónapos foxi kan és egy kétéves ivartalanított német juhász szuka, mindketten teljesen normálisak amúgy, csak ők már úgymond összehaverkodtak és mi úgy csöppentünk közéjük és mintha ez okozna problémákat. Az én labim nemigen foglalkozik velük, de a kis foxi gyakran piszkálja őt, amivel részemről semmi gondom, sőt, örülök neki, kell ez a kis interakció más kutyákkal, csak a német juhász határozottan féltékenynek tűnik. Ha a foxi kezdeményez, akkor rá morcos, de mivel nagy haverok, nem veszi túl komolyan, megbökdösi, rámordul, ellenben ha néha sikerül rávenni a foxinak a kutyámat, hogy foglalkozzon vele kicsit, akkor látszik a német juhászon, hogy ezt már nemigen viseli el, gyakorlatilag vetélytársként kezdi el kezelni a labimat, először csak kicsit ideges lesz és innen még sokszor van visszaút, ha valami eltereli a figyelmét, de megesik, hogy záros határidőn belül egyszer csak minden különösebb konkrét előzmény vagy előjel nélkül kiakad és elég durván támad. Sérülést eddig nem okozott neki, de azért nem néz ki túl jól ez a dolog így a labi gazdájaként, abszolút nem. Ma este volt az eddigi legdurvább, a német juhászt utána pórázra is vette a gazdája, miután elválasztottuk őket.

Na most, az a helyzet, hogy én igazából már eldöntöttem, hogy részemről szomorú szívvel véget vetek ennek a kapcsolatnak, visszatérünk a déli részre Csillaghegy-Rómaipartra, mert úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy ha a kutyám tíz évig elvolt dominanciaharcok megvívása nélkül, akkor most már nem hiányzik neki. Ez tehát gyakorlatilag eldöntött dolog, csak elhangzott valami a német juhász gazdájától, amin ettől függetlenül elgondolkoztam és érdekelne, kinek-mi a véleménye.

Arról van szó, hogy az eseménykor persze ő is elráncigálta a kutyáját és megkötötte (én nem, mert az enyém nem kezdeményezett, ahogy soha máskor se), de ettől függetlenül azt gondolja, hogy ennek a helyzetnek az lenne a megoldása, ha hagynánk, hogy lerendezzék egymással a vitát, eldőlne, ki a főnök és onnantól nem lennének problémáik, úgysem akarják egymást ilyenkor komolyan bántani. Én valahogy úgy vagyok ezzel, hogy ha az enyém lenne a kétéves német juhász és az övé a tízéves labrador, lehet, hogy én is ezt mondanám, de így fordítva nem olyan szimpi az ötlet :) Tény, hogy nem okoztak sérülést egymásnak, de azért épp eléggé félelmetes volt a jelenet nekem, mint egyszeri "jajjdecukikutya"-tulajdonosnak, akinek a kutyája gyakorlatilag soha semmiféle konfliktusba nem keveredett, pedig soha nem volt eltiltva semmilyen kutyától, sőt, épp ellenkezőleg. Ki, mit gondol erről az egészről? Csak úgy, kíváncsiságból.