Hogyan tanítsam meg a kutyámnak az apportírozást, hogy visszahozza a labdát, bármit?

1) Szobában játszol vele, megállsz az ajtóban, és amikor el akarja vinni melletted, rettenetesen megdicséred, mintha direkt vitte volna oda.

2) Jutifalatra kicseréled vele a labdát.

3) Másik (ugyanolyan) labdára kicseréled vele: felmutatod, megvárod, amíg kiköpi, ami nála van, és utána dobod el a kezedben lévőt. Ezt aztán lehet továbbfejleszteni, hogy csak akkor jó, ha elég közel hozza, és közel dobja el, különben nem dobod el a másikat, de először értse meg a csere lényegét.

+1) Pórázt (hevedert, szárítókötelet, akármit) teszel rá már az első dobás előtt, és megcsináltatod vele a behívást (nem is elsősorban az apportírozás kedvéért, hanem hogy megmutasd neki, hogy nincs olyan opció, hogy behívásra nem reagál, ha nyávogó nyúlszőrös teniszlabdák potyognak az égből, akkor sem). Eleve csinálhatod úgy, hogy nem dobod pórázhossznál messzebbre, és csak ilyen kicsiben gyakoroltatod vele, határozott pórázhasználattal és hatalmas dicséretekkel, dinamikus játékkal, aztán ha érti, akkor lehet messzebbre dobni. Értelemszerűen minél hosszabb pórázod van, annál jobb :)

Alapszabályok:

- sosem a labdáért nyúlsz először, mert akkor nyilván félteni fogja, hanem nagyon lelkesen megdicséred, örüljön neki, hogy milyen ügyes volt, és csak utána kéred el a labdát

- ha elkérted/elvetted, nem szívatod, hanem azonnal dobod el megint, hogy lássa, hogy ettől csak érdekesebb lett a játék, nem pedig lassabb, és főleg nincs vége csak azért, mert odaadta

- sosem kergeted, mert az neki egy tök jó játék, és nem akar majd máshogy játszani, ha egyszer így is lehet

- nem várod el túl hamar, hogy mindig megcsinálja: ha nem megy jól minden alkalommal, vagy minden körülmények között, akkor egyszerűen nem tiszta még neki a dolog, úgyhogy gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, minél egyértelműbb kommunikációval

- mindig úgy csinálod, hogy a játékszabályok 100%-osan tiszták legyenek, és a kutya ezzel együtt is élvezze a játékot.

Sok sikert :)