Ha napi 10-12 órát nem vagyok itthon, akkor ugye ne vegyek magamhoz kutyát?

"Ha kertes házban élsz, akkor vihetsz haza így is kutyát. Vastag bundájút, amelyik télen sem fagy meg, ha kint van, mikor nem vagy otthon."

Ezt sose értettem, attól, hogy 200 négyzetméterrel több és 15 fokkal hidegebb van, még nem lesz kevésbé magára hagyott a kutya a kertes házban. Max a pisi-kaki oldódik meg, más nem. Ezekből lesznek aztán a kerítést tépő idegroncsok.

Utolsó: azt is hozzátettem, hogy ha van ideje hétköznapokon is legalább 1 óra sétára, majd az este további részében is foglalkozásra a kutyával otthon, akár passzív együttlétre bent.

10-11 órát nem vagyok otthon. Kinti-benti kutyám van, mindennap sétálunk. Nem roncs, nem szökik, nem ugat feleslegesen, sőt szinte soha. Kiegyensúlyozott, életvidám kutya. A kertben időnként ás és rágcsál dolgokat, de ez benne van a pakliban, nem zavar, tudom, hogy valamivel el kell foglalja magát addig is. Hétvégén nagyobbakat kirándulunk, csavargunk, kutyázunk együtt. Semmi baja a kutyámnak, nincs szeparációs szorongása sem, mégis nagyon kötődik hozzám.

Az a baj, hogy én még az idős kutyusokat sem ajánlanám: adott esetben, ha már nem tudja tartani a vizeletét mondjuk, mert olyan öregecske, akkor megint az az eset áll fenn, mint a kölyöknél, bepisil-bekakil.

Szerintem egyelőre így ne tarts kutyát, inkább keress egy menhelyet, és ahogy adódik időd, sétáltatgass, vakarászgass, szeretgess ottani kutyusokat.