Mi volt a legviccesebb dolog amit a kutyátok csinált?

tacskó

kb 2,5 éves

kint hagytam a cigicsikket és belevette a szájába és amikor el akartam tőle venni morgott és majd nem megharapott azóta minden nap van egy a szájába legalább 30 percet és ha kell ki megy az útra és onnan szerez magának :D

Olyan kirívó, hihetetlenül vicces dologra most nem igazán emléxem, ilyen kis napi apróságokból viszont van ezer.

Kb hatéves volt a labradorom, amikor épp a Börzsönyben túráztunk és találkoztunk két fiatal sráccal, akik egy asztalnál éppen kolbászsütéshez készülődtek. Barátkoztak kicsit a kutyával, az egyik levágott neki egy karikát az egyik kolbászból, aztán letette az asztalra a kb arasznyi darabot, de úgy, hogy utána valahogy leverte. A kutyám persze egy tizedmásodperc alatt lecsapott rá, azt hitte, az is az övé :) A srácok is inkább csak röhögtek a dolgon, de a kolbászt azt sajnálták :)

Imádja a gyümölcsöket meg a zöldségeket. Egyszer lenyúlt egy birsalmát a konyhából, ami olyan kőkemény volt, hogy szöget lehetett volna beverni vele. Kirohant vele a teraszra, de fogalma nem volt, hogy mit csináljon vele, párszor megharapdálta, aztán kiköpte. Na, ezen berágtam kicsit, úgyhogy úgy döntöttem, megetetem vele :) Vagy egy negyedórán át magyaráztam neki, hogy "Edd meg!", mire leküzdötte :)

Mikor kicsi volt, egyszer lezabálta a tesóméknál a karácsonyfáról a saját készítésű habkarikákat :)

Amikor ivartalanítottuk, egy hétig gallérban mászkált a lakásban és mindenbe beleakadt, akkor tanult meg tolatva közlekedni szűk helyeken, azóta is jól megy neki :)

Abban az évben nyáron született, amikor tök szabadon lehetett petárdázni és ez ment két hétig december végén-január elején, mintha háború lett volna. Akkor volt 5 hónapos és nagyon mókás volt, ahogy kinn állt a teraszon és beleugatott egyet a semmibe, ha volt egy robbanás, de ilyen kis harciasan :) Azóta se fél különösebben ezektől a szaroktól hálistennek.

Volt egy nagy, ócska, bőr focilabdája, amit nagyon szeretett. Most is van, csak egy másik, mert az elsővel az történt, hogy egyszer arra érkeztem meg, hogy a szembeszomszéd goldiejával, aki neha át szokott jönni, valahogy kicibálták belőle a gumilabdát és miszlikekre szaggatták, a fél kert narancssárga gumidarabokkal volt tele, először nem is értettem, honnan jöhettek :)

Áh, napestig lehetne ilyen kis hülyeségeket sorolni :)

Talán a szüleim első kutyájával, egy mentett németjuhász keverékkel volt egy jellegzetes eset, ami marha jó volt. Építkeztünk és oda hoztuk el a kutyát. Egyszer arra mentünk haza, hogy az épülő ház födémjéről a kutya átugrott a szomszéd ház tetejére és ott mászkált meg nézelődött, mint egy macska :) Ilyen azóta is emlegetett építkezős sztori volt az is, amikor a bezsaluzott és vasalt, de még nem kiöntött vasbeton lépcső zsaluzatán felmentünk szétnézni az emeletre, aztán a kutya jött utánunk, de lefelé már nem mert követni minket, mert úgy sokkal félelmetesebbnek tűnt neki a szerkezet :) Úgy kellett ölben levinni a 30 kilós kutyát a colos vastagságú zsaludeszkákon egyensúlyozva :) De azon is sokat nevettünk, amikor egyszer apám, aki minden reggel meló előtt kinézett az építkezésre, egyszer arra ért oda, hogy a melósok mind kinn állnak az utcán, aztán mondták neki, hogy nem mernek bemenni, mert a kutya, akivel amúgy jóban voltak, ugyan nem csinált semmit, de "valahogy olyan furán néz", úgyhogy inkább megvárták a gazdát :) Ezzel a végtelenül szeretetreméltó kutyával amúgy nem tudom, mit műveltek, de olyanok voltak, hogy apám poénból összecsattintotta a bőrövét, mire a kutya, akit mi sose bántottunk, bepisilt. Amikor elhoztuk, hihetetlen fegyelmezett volt, zuhogó esőben inkább kint ázott, de nem ment be a bontásra váró régi házba. Ezt persze aztán nem hagytuk és később is sokat rontottunk még rajta :) Például nem mert bemenni az édesanyám által frissen felásott ágyásokba, de ő persze behívta :) Jut eszembe, vele esett meg az is, amikor szalonnát sütöttünk barátokkal a kertben, semmi fény nem volt, csak a tűz, a kutya ott feküdt mellettünk, nézte a tüzet, aztán hallott valami zajt elölről, felpattant és elrohant, majd hatalmas csattanás a sötétből és egy nyüszítés, hát szegénynek még nem szokott hozzá a szeme a sötéthez, úgyhogy teljes sebességgel nekirohant a kivágott szilvafa tönkjének :) Hálistennek nem lett semmi baja :)

Satöbbi. Tényleg nem világraszóló sztorik ezek, de jólesett kicsit emlékezni rájuk :)

Német juhász, hat éves. Imád autózni, ezzel kapcsolatban több vicces sztori is van. Séta közben nagyon résen kell lenni, hogy ne ugorjon be, ha valahol nyílik az ajtó. Egyszer valaki jött hozzánk kocsival és a kocsi ablakát nyitva hagyta. Hamarosan megyünk ki és a kutya sehol. Kerestük, hívogattuk, semmi. Aztán megláttam, hogy a kocsiban ülve vigyorogva nézi, ahogy keressük. Másik alkalommal túra közben beakadtam egy bokorba, ő meg eltűnt szem elől. Hamarosan kiabálást hallok, kiderült, hogy a semmi közepén arra jött egy kocsi és ő beugrott. Szerencsére a sofőr poénnak vette, még vizet is adott neki.

Amikor örökbefogadruk, nagyon stresszelt, ha nem lehetett mindig mellettem. Egyszer ki volt zárva a kertbe, hamarosan azt látjuk, hogy a kutya az ablakban egyensúlyoz, hogy láthasson.

Amikor megvettük az első számítógépet, a csivavánk bosszúból odasz.art a szoba közepére :D Nyilván látta, hogy sokat vagyunk a gépnél és így fejezte ki nemtetszését :D Lehetett a kutya kb.5 éves.

A mostani kutyám egy 4 éves, valószínűleg amstaff-tacsi keverék, elég masszív kis dög és hatalmas arca van. Tesómnak vadászgörénye van (jó nagy önbizalommal bír az is), gondoltuk összeismertetjük őket rendesen. Kutyán szájkosár, görény elengedve. Kutya méregeti, szagolgatja és ilyen peckesen elkezdte követni, elkezdtük félteni a görényt. A görény meg odamegy a kutyához, nagyon cukin végigszagolgatja a fejét, nyalogatja...Erre bumm, homlokon harapta a kutyát! A kutya visított és lerázta magáról, totál beijedt. Görény elkezdett megint felé menni erre a kutya helyből felugrott az ölembe (én álltam :D) és vinnyogott, na a görény erre becélozta az én lábamat és már kapdosott, erre én meg felugrottam kutyával együtt a franciaágyra XD

Tesóm úgy röhögött, hogy a könnye kicsordult XD

Már 13 éves a drágám, akkor még csak néhány hetes volt, talán 6-7 hetes lehetett. Békésen pihent, amikor megkordult a gyomra. Felugrott, nem tudta mi ez a hang. Újabb gyomorkorgás, fülek hegyez, vigyázállás. Aztán körbe-körbe forgott, orrocskájával a pocakja felé keresgélve a furcsa hang gazdáját. Olyan volt, mint egy sárga mackó. Spánielkeverék egyébként, olyan mint egy drótszőrű szőke spániel.

Másik kutyusom nagyon idős volt már, ő is 10 éven felül, amikor egy este a kaput nyitottam és kivételesen nem ismert meg. Idegenként ugatott meg. - Én vagyok kiskutyám!-mondogattam neki, de nem jól hallott már, így időbe telt, mire rájött a tévedésére. Akkor sarkon fordult, 90 fokot fordított magán a szomszéd kerítésének az irányába és ugyanazzal a lendülettel folytatta az ugatást. Nem volt ott semmi ugatnivaló, de úgy tett, mintha kezdettől fogva arra ugatott volna valamit, egyszerűen nem akarta, hogy azt higyjem, nem ismert fel.

Mindig ott várt engem az ajtóban vagy a kapuban, gyerekkorom óta tudta, mikor érek haza. Egy nap arra léptem be a házba, hogy kiskutyám nem hogy oda nem jön hozzám, de épp felvonulóban van az emeletre. Hiába szólongattam, ment fel céltudatosan. Mi ütött ebbe a kutyába, hogy még csak nem is üdvözöl? Pár perc múlva vettem észre, hogy a nappaliban a TV-ben focimeccs megy viszonylag halkan, senki nem nézte még, de kutyusomnak a szurkolók moraja bőven elegendő volt ahhoz, hogy jobbnak látta felvonulni az emeletre, ugyanis apám úgy néz meccset, hogy minden gólnál ordít, úgyhogy kutyusom már akkor reszketni kezdett, ha meghallotta a szurkolókat.

..előző voltam...a keverék kutyánk meg kiásta falun a budigödröt! :D aztán csak kidobtuk a gödörből és kész is lett! Kotorékkutya volt, foxi-keverék!!

a havanese meg belemászott a tengerimalac ketrecébe és elfogyasztotta az almát, répát, puszta féltékenységből! ugyanis azóta sem hajlandó azokat enni.:)

Vannak vicces dolgok:D talán az volt a legviccesebb amikor beszéltem hozzá valami kis aranyos dolgot és odabüfögött.

Szokott szellenteni is, nagyon vicces.

Néha annyira rohan hogy nekimegy valaminek, és megijed saját magától.