Ti mit tennétek?

A kérdés az, hogy tud-e kutyához méltó életet élni? A műtét után tudna-e kutyához méltó életet élni? Ha ti már minden esélyt megadtatok neki és mégsem javul az állapota, akkor hidd el, hogy jobb lenne az altatás. Tudom, hogy nagyon nehéz egy ilyen döntést meghozni, de baromi nagy önzőség hagyni szenvedni egy állatot pusztán azért, mert nekünk fáj elveszíteni és sajnáljuk. Tudom miről beszélek. 4 hete kellett elaltatnom az én 11 éves kutyámat, aki szintén megvakult, illetve ő meg is süketült. Borzasztó volt látni, ahogy bolyong, azt se tudja, hogy hol van, mi van, olyan volt, mint egy zombi. Egy magyar átlag fizetés kétszeresét költöttem a kezeléseire, szteroid kúrától kezdve a homeopátián át mindent megpróbáltunk, sajnos hiába.

A szemgolyó kivétele altatásban történik, semmilyen fájdalmat nem fog érezni a kutyád. Nektek kell eldönteni, hogy megadjátok-e neki ezt az utolsó esélyt, hogy helyre jöjjön, vagy pedig elalszik és akkor vége minden szenvedésnek.

Bárhogy is döntesz, ne érezd magad rosszul. Szereted a kutyádat és a legjobbat akarod neki.

Az altatás sem fájdalmas. Először kap egy általános altató szurit, ettől el fog aludni. Mikor már mélyen alszik, akkor kap egy második injekciót ami leállítja az életfunkciókat és kimúlik a kutya. Nem érez fájdalmat, nem érez semmit.

Én is most estem at hasonló kérdésen.....

Ha a műtét után javul es a kutya tud boldog es "teljes" életet élni akkor maradjon, de ha nem akkor el kell engedni.

Hidd el, nem önzőség a részemről az, hogy elaltatnád. Ezt azt jelenti, hogy szereted annyira, hogy elengedd :(

Ez a legrosszabb érzés a világon :(

Ha a szem a baj forrása, akkor én bevállalnám vele a műtétet és kivetetném a szemgolyót/szemgolyókat.

Vakon ugyanúgy életképes a kutya, idővel megtanul tájékozódni, én is ismerek több kutyát, aki nem úgy született, hanem időközben vakult meg fiatalon, simán feltalálják magukat. Persze az elején sokat kell neki segíteni közlekedésnél, de meg tudja tanulni, én emiatt nem altatnám el.