Akkor most, ha valaki kiskutyát vesz, fel kell mondania a munkahelyén?

Ne csak az ilyen vad elméleteket lásd, sokan túldimenzionálják ezt a dolgot. Mindenkinek könnyebb, ha eleinte otthon tud lenni a kutyával (bár akkor meg az egyedülléthez szoktatás lehet macerás, ha az ember ellustulja), de legtöbbször ez nem kivitelezhető. Igen, persze, vidd le két óránként pisilni - amikor otthon vagy. Amikor nem, akkor meg csukd szobakennelbe, vagy bármilyen könnyen takarítható helyre, és viszlát. Olyan még nemigen volt, hogy egy szobakutya magától nem lett szobatiszta, csak ha valamit nagyon elbaltázott a gazdi.

A pici kölyök meg úgyis alszik napi 20 órát, tökre nem kell ott állni fölötte egész nap és nézni, ahogy szuszog. Reggel nagy séta, délután-este sok foglalkozás, és viszlát. Legalább kialakul a kutyában a napirend, hogy mikor van "gazdis" idő, és mikor van nyugi, és nem később lepődik meg rajta.

Sokan egyébként megoldják közel lakó családtaggal, vagy ugye egyre többen dolgoznak otthonról, vagy ha valaki olyan szerencsés, hogy haza tud ugrani egyszer-kétszer a munkahelyéről egy gyors pisire, az is segít, de azért a nyolc óra munka sem tragédia. Nem fog traumát okozni egy kölyöknek sem, ha néha egyedül kell elfoglalnia magát (maximum a gazdának, amikor meglátja a végeredményt :D).

Rátapintottál a lényegre, pont ezért nincs kutyám, és bármennyire is szeretném, jobban szeretem az állatokat annál, hogy önzésből magam mellé láncoljak egy kutyát.

Igaz, és nem 8 órát dolgozom, (de utazással, egyéb elintéznivalóval akkor lenne közel 10 óra amíg nem vagyok otthon)

hanem 12-15 órát, szóval vannak időszakok, amikor csak aludni járok haza.

És nem a munkahelyen lenne gond belőle, hanem itthon.

Mivel ha nem vagyok itthon, akkor tök egyedül lenne, és ha jó eséllyel fellépne egy kis szeparációs szorongás, vagy egyszerűen csak unalmában elkezdene itthon ugatni, senki nem lenne, aki lefárassza, fegyelmezze, tanítsa.

Úgyhogy amúgy én viszonylag felelős állattartóként gondolkozom, direkt nem mondom, hogy az vagyok, mivel pont a felelősség miatt, jelenleg nincs állatom.

Akváriumom volt, meg az lesz is, de úgy néz ki, pár évig ennél több nem fér bele.

Kutyafüggő a dolog, pl. egy huskyt 5 percre sem nagyon lehet magára hagyni mert szökik (tapasztalat), míg egy angol bulldog lazán elszunyál amíg dolgozol.

Mérlegeld a helyzeted, és bölcsen válassz magadnak társat, mert nem csak te szívhatod meg ha nem úgy jönnek össze a dolgok, hanem a kutya is.

Nem kell felmondani a munkahelyen, de azért arra számítani kell, hogy egy kölyökkutya olyan, mint egy csecsemő.

Ha benti kutyáról van szó, akkor a szobatisztaságra szoktatás eltart egy darabig. Éjszaka is ki kell vele menni, így hamar megszokja, hogy kint végezze a dolgát, de az ember nem sokat alszik eleinte. Viszont állati sokat takarít.

Nekem kinti-benti kutyáim vannak, de az sem volt egyszerű. Eleinte bent voltak, így nekem is kijutott az éjszakázásból és a takarításból. Egy-egy hét szabin voltam mindkét kutya érkezésekor. Jó lett volna több idő, de nem volt rá lehetőségem. Viszont amíg kicsik voltak és igényelték a napi 3 étkezést, ebédszünetben hazarohantam őket megetetni.

Nem volt egyszerű, de aztán szépen lassan betagolódtak a családba.

Reggel jól le kell fárasztani őket, így simán átalusznak fél napot, aztán várják haza a gazdit. Munka után viszont kell velük foglalkozni. Séta, labdázás, tanulás, szóval jó kis fárasztás és ha utána az egész estét a családdal töltik, az megfelelő nekik.

Tényleg olyan, mintha + egy gyereke lenne az embernek. Nagy felelősség, sok idő, energia és anyagi ráfordítással jár egy kutya. De megéri. Soha, de tényleg soha nem bántam meg egy percre sem, hogy velünk vannak.