Miért nem szeretik a kutyát albérletben?

Én (egymás után) három kutyával éltem lakásban, összesen 3évig. A kutya igenis csinál az emberi káron és koszon kívül mást is. Egyrészt a hulló kutyaszőrt a kutyák után még hetekig vagy hónapokig meg lehet találni. Ha falhoz dörgolőznek, a falon nyomot hagynak. Hajlamosak a tapéta lekaparására, a parketta karom általi összekarcolására. Fiatal kuyák a fából készült ajtóféfák és bútorok megrágására. Egészen fiatal és öreg kutyáknál szinte óhatatlanul előfordul bepisilés, sőt nagydolog is, amelyek nyomai nem feltétlenül tüntethetők el maradéktalanul..

Nem vagyok ilyen helyzetben, de a legtöbb ismerősömnek neveletlen és büdös kutyája van. Sajnos a helyes kutyatartás nem egy elterjedt tudomány kishazánkban. A legtöbben egyszerűen még a nemet se tudják megtanítani a kutyájuknak, aztán ha az eb még kifejleszt mellé egy csinos kis szeparációs szorongást, akkor lebontja a lakást amíg egyedül van. És rengetegen választanak nagy mozgásigényű fajtát, amikor otthonülő típusok. Ami a kutyaszagot illeti, elsősorban a kutya egészségétől és a kajától függ. Egy amúgy ápolt és pedáns ismerősöm tökéletesen takarított lakása olyan büdös volt két kozmetikázott palotakutyától, hogy szabályosan émelyegtem. Főbérlőként messziről nem igazán lehet ellenőrizni, ki hogyan neveli a kutyáját és egészségesen eteti-e. A saját statisztikám alapján jó, ha 10 kutyatartóból 3 képes lakásbiztosan tartani a kutyáját. És én kifejezetten szeretem a kutyákat, jóindulatúan állok hozzájuk, ami nem mondható el minden főbérlőről.

Én magam is kutyás vagyok(gyerekeim is vannak), evvel együtt is sokkal több a rossz tapasztalatom a felelőtlen állattartókkal, semmint a jó példa. Most már kertesben élünk, de sosem felejtem el azt a kínt, amíg panelban aszalódtam közel 2 évet. Felettem egy szocialázálatlan szeparációs szorongó ölebbel. Otthon dolgoztam. Ha megjöttek a gazdik a gyerek ordított, törött, zúzott (úgy látszik hülye gazdának/ szülőnek a gyereke és a kutyája is az). Ha nem voltak otthon a kutya volt képes napi 10 órát vonyítani. Konkrétan azt hittem megőrülök és nem segtett a szép szó, a segíteni akarás, hogy ez kezelhető, még nekik állt feljebb.Te esküdözhetsz a tulajnak, ha voltak már rossz tapasztalatai, lehet bizalmatlan. Ippeg pont azt a lakást most kiadjuk mi is, éppen kutyás ismerősnek, mesélte, hogy több szomszéd akikkel hetekig nem találkozott időbeosztása okán, meglepően jegyezte meg, hogy jé, kutyája van, mert soha a hangját nem hallotta és amúgy is full szocializált, jól nevelet kutya. Pedig jó lett volna kitolni a felettünk lakóval és valami death metalt hallgató főiskolás csapatot odavenni, de nem akartam kiszúrni a többi szomszéddal is, akiket igencsak kedvelek. Elég egy konfliktus a múltból, roszz emlékek, negatív tapasztalat és egy életre leírja sok ember a kutyásokat és a kisgyerekes szülőket is ugyanavval a mozdulattal. A kisgyerekes kutyások már végképp nem értem hogy tudnak bárhol is albérletet találni, nem lehet egyszerű dolguk. Mi direkt ezért adtuk ki ismerős felelős gazdiknak, vizslájuk van és lassan érkezik a gyerek is. Ha szomorú, ha nem, sajnos makacs tény, hogy sokkalta többen vannak a marhák, mint a felelős állattartók és sokkalta nagyob számban vannak a neveleten, elviselhetetlen kölkök mindenütt, akiket dilettánsok nevelnek, mintsem a normális családok. így hát kik szívnak, mint a torkosborz? természetesen a normális, felelősségteljes szülők és kutyatartók, az összes többi hülyesége miatt.

Azért, mert ez sokszor konfliktusokat okoz a szomszédokkal és ehhez semmi kedvük nincs a tulajdonosoknak.

Németországban élek egy ideje, és egy baráti házaspár rendszeresen rám bízza a Golden Retriever kutyusát. Tehetik, hiszen immár fél évszázada nagy kutyabolond vagyok. A feleségen nagyon tiszta, pedáns asszon, de amikor nálunk van Pauli (így hívják a kutyát), mindig lehet kutyaszőrt találni a lakásban, s noha mindig a legjobb minőségű kaját kapja, a szagból is meg lehet állapítani, hogy ott van.

Félnek hogy tönkreteszik a lakást,de ez nem minden esetben igaz...