A parom nem szereti ha a kisfiam simogatja a kutyankat (szerintem feltekenyseg)?!?!?!

Szerintem mondd meg a párodnak hogy a kutya is tud gondolkozni, ha nem jó neki, nem hagyja.

Dédnagymamámnál van egy kölyök labrador, szétnyúzom, dögönyözöm, hempergetem, ha utálná elmenne de amint abbahagyom ugrik rám hogy játszunk még még még, a kutya nem hülye állat, csak azt hagyja amit szeret, ha a párod rászól a gyerekre miközben a kutyát szemmel láthatóan nem zavarja akkor féltékeny, beszélj vele (meg persze hogy megnyugodjon a gyerekkel is, hogy ne csináljon olyat ami nem tetszik a kutyának)

Ez nem ebbe a kategóriába illik, hanem inkább a párkapcsolati problémákhoz.

Kérdezz rá a párodnál, hogy egészen pontosan mi a problémája? Miért baj neki, ha a gyerek simogatja a kutyát?

#5 most idéznék "amikor, hangsulyoznam, SIMOGATJA a gyermek a kutyat"

A kutyának mégis az égvilágon mi baja lesz a simogatástól, pláne hogyha egy 12 éves teszi, egy 2 évestől még félteném, ha meg a gyereket féltené a kutyától nem azt mondaná hogy ne nyúzza hanem hogy hagyja békén mert megharaphatja, nem a gyereket cseszed le mert nem nevelted meg a kutyád és veszélyt jelent egy 12 évesre.

Egyébként meg a kutya nem porcelánból van, nem törik össze ha nem selyemkesztyűben érsz hozzá, a szomszéd kutya is úgy örül ha meglát hogy majdnem felkeni magát a kerítésre és majdnem pofára esik (elég kajla szerencsétlen) mégis semmi baja.

Inkább vigye el sétálni, foglalkozzon vele - az nem minősül nyúzásnak, és jobb hatása van a személyiségfejlődésre, mint a puszta simogatásnak. Ha sokszor, értelmetlenül simogatjuk a kutyát az valóban lehet nyúzás, illetve felesleges pozitív megerősítés egy-egy szituban amiben nem kéne.

A párodnak meg meg lehet mondani, hogy nem azt szereti jobban a kutya aki többet simogatja. Ez irreleváns a kutya szemszögéből.

Na, pontozzatok le engem is, de szerintem itt a Kérdező a hunyó.

Abból ki indulva, ahogy fogalmazol:

- a PÁROD kutyája

- a TE gyereked

arra következtetek, hogy ő a kutyáját jobban ismeri, mint te, igazam van? Szerintem itt annyi történik, hogy a párod, jobban tisztában van a kutya toleranciaküszöbével, apró jelzéseivel, mint te és lát valamit, amit te és a fiad nem vesztek észre. Egy tök jól nevelt 12 éves, aki tényleg csak barátkozni akar a kutyával is lehet olyan kutya számára, aki nincs hozzászokva a (nagyobb) gyerekekhez. Inkább féltse túl mindkettőjüket, mint hogy a következő kérdésed arról szóljon, hogy a gonosz dög lemorogta a kisfiadat / odakapott, aki CSAK SIMOGATTA! (Csakhogy a kutya máshogy nem tud szólni.)

Másrészt Heteske válaszát olvasd el újra!

Nemcsak jellemfejlődés szempontjából fontos, de a gyerekek sokkal jobban élvezik, ha nem csak simogatható a kutya, hanem lehet vele dolgozni: visszahozza a labdát, átbújik a gazdi lába között, kérésre ugat, pacsit ad, szégyelli magát, felveszi a pórázát stb.