Ti hogyan büntetitek meg a kutyátokat ha megérdemli?

Hú, mekkora kavarodás van itt :) Na tisztázzuk.

A fizikai fenyítés nem azt jelenti, hogy verjük a kutyát és állatok vagyunk. Az azt jelenti, hogy nyomatékot adunk a szavainknak, és egyértelműen kommunikálunk a kutyával. Értsd: a kutya a "nem"-ből is jó eséllyel tudja, hogy mit szeretnél, de megteheti, hogy szarik rá, ergo a "nem" nem azt jelenti számára, hogy "ezt nem csinálhatod", hanem azt, hogy "nagyon szeretném, ha befejeznéd, de ha nem akarod, akkor végülis mindegy". Magyarul nem ő a genya, hanem egyszerűen nem azt kommunikálod felé, amit szeretnél, mert ő kicsit másképp működik, mint az emberek.

A "durcázás" meg a "tudja, hogy rosszat csinált" reakciók az esetek igen nagy százalékában nem azok, aminek látszanak. A kutya pontosan tudja, hogyan kerülheti el a büntetést, vagy hogyan érje el, hogy még te érezd magad szarul azért, mert ő hülye volt. Ez annak a tipikus esete, amikor a kutya tanítja be a gazdáját, nem kell bedőlni az ilyen manipulációknak. Ha valamilyen tettért jár a büntetés, akkor az jár, bűntudat és minden egyéb belemagyarázás nélkül, így lesznek a kutya számára is tiszták a szabályok.

A fegyelmezési technikákról meg annyit érdemes tudni, hogy a lényeg a fokozatosság. Ha a kutya nem hallgat a szép szóra, akkor ráteszünk még egy lapáttal. Ha az sem elég, még eggyel. Ő dönti el, hogy mikor hajlandó engedni, mennyi büntetést "kér", mire végre befejezi a hülyeséget. A lényeg, hogy ne jussunk el odáig, hogy idegbetegen rommá verjük, mert annak meg az égvilágon semmi értelme nincs. Addig kell ezt végigvinni, amíg még nem cseszte fel az agyunkat a kutya, kommunikációként, nem tehetetlenségből. Ha a kutya tudja, hogy a végén úgyis neked lesz igazad, akkor nem fogja kivárni az utolsó, tényleg kellemetlen fokozatot, hanem már a rászólásnál megáll. De ehhez nyilván mindig következetesen végig kell csinálni, amit kigondoltunk.

Például: a kutya húzza a pórázt, mert oda akar menni valamihez sétán, amihez nem kéne. Rászólsz, szarik rá. Kicsit megrántod, szarik rá. Megrántod jobban, egy pillanatra megáll, körbenéz, majd újrakezdi. Megrántod még jobban, egymás után kétszer, és lekiabálod a fejét is, hogy mi az istent képzel magáról. Megáll, rád néz, várja, hogy most mi lesz, szuper, végre észrevette magát, mehetünk tovább. Nem kellett a póráznál fogva reptetni, meg elverni, de megértette, hogy mit szeretnél, és meg is csinálta, mindenki boldog.

Vagy: leülsz enni, a kutya dugja az orrát a tányérod felé. Rászólsz, szarik rá. Rákiabálsz, szarik rá. Felállsz, testtel eltolod, mondod-mutatod neki, hogy tűnjön a kajád közeléből, de ez sem elég, tolakszik. Lekeversz neki egy sallert (nem a fájdalom a lényeg, hanem hogy legyen gyors, meglepő, zökkentse ki a saját hülye gondolataiból, ne egy jelzésértékű simítás legyen, amire ugyanúgy tojhat, mint a rászólásra), meglepődik, megint elküldöd, odébb megy, eszel tovább. Megint visszajön, még egy saller, és durván kizavarod a szobából, a továbbiakban pedig a küszöböt sem lépheti át, amíg eszel. Ezt eljátszod párszor, utána nem fog a kajádra pályázni, és nem kellett megvárni, amíg lelopja a karácsonyi ebédet az asztalról és úgy elverted mérgedben, hogy másnapig meg se merjen mozdulni.

A konkrét technika persze kutyánként változik, teljesen más tud lenni az ingerküszöbük. Amitől az egyik más visít, azt a másik esetleg észre sem veszi. De az elv ugyanaz: mindig legyen egy következő fokozat, egészen addig, amíg el nem éred a célodat. A kutyanevelés gyakorlatilag egy nagy akaratérvényesítő verseny. Ha a kutyád jobb benne, akkor ő fog irányítani. Ha te, akkor lesz egy engedelmes kutyád, akivel tudsz kommunikálni, akivel jó a kapcsolatod, és akinek sokkal több szabadságot adhatsz, mintha nem tudnál rá hatni.

Attól függ mit csinálnak. Ha valamit szétrágnak, csak eréjesen rájuk szólok. Ha pl. nem engedik el a labdát második vezényszóra sem, eleve nem teljesítenek egy feladatot, azért megy a pofon. Ha a játék hevében össrefogják a kezemet a labdával és aztán tisztíthatom a sebeket, rendszerint megy a pofon és elzavarom őket. Ha pedig komolyabb agressziót mutatnak felém vagy másik kutyám felé, megölöm őket, de legalábbis ők elhiszik, hogy most meg fognak halni.

Többségiben fizikai büntetést használok, sokkal kevésbé terheli meg őket, mint egy erős pszichés büntetés, negatív büntetés. Ez érthető is, hisz egymás közt sem kizárást és magyarázkodást, veszekedést használnak. És nem lesznek sem félősek, sem agresszívek ettől, mert okkal, jókor kapják, nem random. A kutyák igazságérzete nagyon is fejlett, ha jól kommunikálsz velük, nem fogják félre érteni a büntetést.

#10 nem ütöm, te!

Mikor rosszat csinál akkor a szemébe nézek és nyomatékosan mondom kétszer háromszor hogy "mit csináltál!" miközben a kezemet a feje felé tartom es párszor rákoppintok a buksijára.

Biztos van hatása mert nagyon fegyelmezett kutyus, elötte megette a xart is az utcán, most már nem meri.

Na meg a kutya koponyája nagyon erös, nem is érzi asszem a koppintást. Csak reflexböl huzza be a nyakát.