Szobatisztaság elvesztése idős ebeknél, visszafordítható (SOS)?

Adott két angol cocker spániel kutya, 11 és 12 évesek. Anno az exem vette őket, így 3 éve, amikor szétmentünk, elvitte őket. Majd olyan élethelyzet változás állt be nála, hogy másfél évvel ezelőtt kérte, hogy hadd lakjanak nálam. Én örültem is, hogy visszakapom a „fiaimat”, ők is azonnal feltalálták magukat, mindent úgy rendeztem vissza, ahogy régen volt, úgyhogy ahogy bejöttek a házban (kertesben lakom) rögtön mindent birtokba vettek, mint akik két napig „nem voltak itthon”.

Annak idején maguktól kialakult a szobatisztaság, azaz, ha bejárati ajtó csukva, akkor ugattak, hogy engedjem ki őket a dolgukat elintézni a kertbe.

Azonban amióta visszajöttek, ez megszűnt. Konkrétan a házon belül mindent összehugyoznak, olyan ordenáré bűz van nálam, mint egy pesti aluljáróban, pedig örökké hypózok mindent, de már nem merek senkit idehívni, nemhogy pl új barátnőt. Szerencsére kaksi nagyon ritkán fordul elő bent (bár volt rá példa), de ez a hugyozás már olyan méreteket öltött, hogy a lakás bizonyos részeiből kezdem őket kitiltani. Sajnos annak idején úgy lettek szoktatva, hogy mindig velünk voltak, ha kizárom őket a házból, akkor fullhiszti van. Éjjel velünk aludtak. (Exem ötlete volt, de én is vállaltam) Most is bejönnek, nem is baj, de mostmár a hálószoba sem szent húgy szempontból. Akár mit csinálok, képtelenség őket rávenni, hogy kint intézzék. Az exemék az új férjével el fognak menni az albiból saját házba, azt mondja, akkor újra lehetnek nála a kutyák. Egyik felem sajnálja, a másik meg alig várja. Néha szégyellem magam, ami miatt „meg akarok szabadulni” tőlük, de a fejemre nőtt és kezelhetetlen lett a behugyozás. Imádom őket, de ezzel képtelen vagyok együtt élni.

Idős kutyáknál van valami megoldás? Tényleg elkeserítő.