Hogy tettétek túl magatokat ha idős kutyátok elpusztult?

A halál az élet része. Pont úgy, ahogy a születés. A halál nem fájdalmas, hanem a fájdalmaktól való megszabadulás. Csak a halál előtti állapot fájdalmas, de valakinek nincsenek fájdalmai... Attól függ, hogy élt - szerintem. Aki nem tudja a szerettei halálát elfogadni, az önző.

Gondolj arra, mikor temetésen az itt maradt azt hisztizi, hogy "jaaaaaaj mi lesz most velem?" vagyis nem az elhunytat "sajnálja", hanem magát.

A halál méltóságteljes dolog. Tiszteletet érdemel, nem sajnálatot. Mindenki ugyanúgy megküzd a halállal, mint a születéssel.

Két lehetőséged van,

- vagy elfogadod és megőrzöd az emlékét,

- vagy elmész pszichológushoz.

Ugyan úgy, mint amikor fél év alatt elvesztettem 4 közeli családtagot.(a 4. Temetésen remegve bőgtem a padon, kisé összeomlottam)

Idő kell a feldolgozáshoz. Fáj de túl kell lépni.