Húz a kutya mit az isten nyila. Milyen lehetőségeim vannak még?

6 napja befogadtunk egy nagytestű labrador keverék 5-6 éves kutyát. Egy csiszolatlan gyémánt, nagyon sok dolgot hamar megtanult, de a pórázon való sétálást nagyon nem tudja összerakni. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a múltjából fakadóan 6 nap alatt nem is lehet csodát elvárni, de a javulás legkisebb jelét sem mutatja. Rendszer van a sétában (nem percre pontosan, de azért kb. fel órás intervallum), mégis olyan mintha minden sétánál azt hinné ez az utolsó. Próbálkoztunk a pörgéssel forgással, megállással, jutalomfalattal, vezetőpórázzal, hirtelen zajjal, de az igazi baj a túl izgatottsága amiből nem tudjuk kizökkenteni. Lila köd van rajta és az össz amit el tudtunk vele érni, hogy egy markánsabb rántásra (vagy satufékre), visszajön, de már szalad is tovább, de ez sem igazi eredmény, hiszen továbbra is teljesen izgatott. Napi szinten 10 km-ert sétálunk/futunk vele (tele energiával lévő kutyával nem lehet dolgozni). Gondolkodunk a fojtónyakörvön, de a kutya nagyon, hogy úgy mondjam "sensitive", nagyon rosszul reagál a erős (akár szóbeli) büntetésre is és félek "összetöröm", a mimóza lelkét egy alapvetően durva eszközzel. Elektromos nyakörv szerintem itt nem jelenthet megoldást, mert pont a lényegen nem segíteni a pórázas sétáláson.

Bárkinek tanács aki volt hasonló helyzetben? Esetleg valami alternatíva?