Most akkor könnyű vagy nehéz nevelni egy német juhászt?

Nem nehéz, vagy könnyű. HAnem idő-, és tudásigényes, Ennek a fajtának kell a munka, a képzés, ami nem elég, az az, hogy futsz egy félórás kört a kutyafuttatóig, ott dobálod neki a labdát 10 percet, majd vissza.

Agytornáztató feladat kell neki, mert munkakutya. Tudásban annyira igényes, és tapasztalatigényes, hogy tudni kell, hogyan működik a kutya, mit miért csinál, vagy mit miért fog csinálni. Összevissza nem lehet kapkodni, ellenkező esetben valóban, egy kemény kutya lesz. Akit elrontottak.

Abban az esetben való kezdőknek, ha az a kezdő nem csak annyit tud a kutáról, hogy elöl harap/hátul sz@rik. Hanem veszi a fáradságot, és utánajár, tenyésztő nyakára is, és belátja, hogy kezdő, így viszi kedvencét kutyasuliba.

Az van, hogy egyrészt a gyakorikérdések közönsége nem szakértőkből áll, így kezeld itt a válaszokat. Ha komolyan akarsz tudni valamit, akkor szakembert kérdezz.

Másrészt német juhászból rengeteg szaporított darab van, kifoghatsz egy puha nyugis együttműködő jó arc darabot is, vagy pörgős akaratos munkára való kutyát is. Mindenkinek más a tapasztalata, és nyilván annak alapján nyilatkozik a fajtáról.

Harmadrészt sokminden függ a gazdától is, hiszen a kutyaneveléshez legalább két szereplő kell: a kutya, és a gazda. Egy keményebb kezű embernek nem kihívás egy német juhász, mert ha kicsit "el van kapva a töke", és van vele foglalkozva, akkor a csillagokat is lehozza az égről első szóra, erre tenyésztették ki. Ha viszont az ember nem tud semmi határozottságot felmutatni, akkor a kutya szarni fog rá, a fejére nő, és veszélyes is lehet.

Szóval végső soron mindkét vélemény igaz lehet. A konkrét gazda és kutya fényében lehetne megítélni, hogy most a német juhász nevelése kihívás-e vagy sem.

Én egyébként azt mondom, hogy a tapasztalat nem számít olyan sokat. Ha az embernek egy temperamentumosabb kutya való, akkor az akkor is jó lesz vele, ha az az első kutyája. Ha meg full alkalmatlan a kutyanevelésre, akkor a legegyüttműködőbb goldennel is szenvedni fog. Önismerettel, valós fajtaismerettel és esetleg szakmai segítséggel mindenből ki lehet jönni jól :)

2 németjuhászt neveltem,most van nálam a 3. Az első 18 évig élt,iszonyat makacs,akaratos természet volt,hatalmas szeretettel. Vele kutyasuliba jártunk meg falkáskodni akart volna felettünk. A másik kutyánk 5 évesen meghalt sajnos,de ő egy áldott jó kutya volt. Természetileg nagyon jó szülőket örökölt,vele sohasem volt gond. A 3.kutyánk is németjuhást, ő most 9 hónapos,vele sincs gond még,bár a természete kezd kirajzolódni és elég kis makacska már most.

Azért írtam ezt le,mert nevelésben mindhárom kutyát ugyanúgy kezdtük nevelni,mégsem mindig ugyanazt a hatást értük el. Mindegyik kutya más és más. És őszintén: mi soha nem mertünk 2 németjuhászt egyszerre bevállalni,mert iszonyat sok törődést igényelnek és ha elhanyagolod öket,az meglátszik az ő hozzáállásukon is és előjön a "na akkor én leszarlak stílus".

Mindent összevetve én azért azt gondolom,hogy olyan gazdának,aki elhanyagolja,nem való németjuhász

Szia!

Mindkettő. A nêmet juhász (az esetek többségében) szeret tanulni, igènyli, hogy agyilag is lefárasszák, jól motiválható, energikus.

Viszont általában kemény, akaratos, domináns ha nem megfelelően neveled.

Szerintem az egyik legokosabb kutyafajta.

Az enyèm pl.kifejezetten munkakutya, muszáj agyilag ès fizikailag is lefárasztani.

Akaratos, makacs, ezért kemènyen kell fogni, viszont imád tanulni, szereti ha feladatokat kap ès majd' összetöri magát, hogy a kedvembe járjon. :)