Kételyek menhelyes kutya örökbefogadásával kapcsolatban. Nem lesz-e ebből teljes káosz?

Régebben a párommal vettünk egy kiskutyát tenyésztőtől. Mivel mindketten tartottunk az ebektől ezért terápiás jelleggel és persze otthoni kedvencként is tekintettünk rá (rengetegek tanultam, tapasztaltam a kutyákkal kapcsolatban, a tudás sok szempontból felszabadított + az élet egyéb dolgaiban is pozitív hatása volt). A kiválasztásnál a fajta volt az utolsó szempont és inkább az elvárásainknak megfelelő jelleműt kerestünk. Tökéletesen klappol(t) is a kutya családhoz. Aztán ahogy nőtt szép lassan rájött(ünk), hogy alul becsültük magunkat. Többet igényeljük a kutyánk társaságát és a mostani sajnos szép lassan az én kutyám lett, a párom hiábavaló igyekezete ellenére (értsd nem hallgat rá, nem keresi az ő társaságát pedig isten lássa lelkét, megtett mindent, nem adta fel sokáig) egyre jobban eltávolodnak. Nincs utálat, csak mindkettejük részéről egyfajta semleges hideg távolságtartás alakult ki. Viszont az utóbbi hetekben találtunk egy nagyon kedves felnőtt Labrador keveréket, járunk sétáltatni, ismerkedni, visszük a mi kutyánk is és szerencsére balhé nincs (persze a igazi teszt akkor lesz ha hazavisszük) és a pátom teljesen "beleszerelmesedett". Ezzel nincs is baj én támogatom, hogy legyen még egy kutyánk, de nem szeretném, ha esetleg megint ugyanezt az utat járnánk be (újfent írom, a párom ami emberileg lehetséges megtett (nálam biztosan többet), hogy a viszonya a kutyával pozitívba csapjon), mert bár szívesen foglalkozom kutyákkal, a párom tuti megtörne (így is lelki beteg, hogy őt nem szereti/tiszteli a kutya és nem érti hol ment félre a dolog járt oviba, iskolába, járt hozzánk trainer) és ezt nem szeretném. Gondoltam arra lebeszélem róla, így gyakorlatilag elkerülve a bukás lehetőségét.

Sokszor kérdezte tőlem, én mit csinálok, próbáltam neki apróságokat elmondani (pl. nem könyörgünk a kutyának), meg is fogadta, de ha romolni nem is javulni nem javult a helyzet.

És a legnagyobb félelmem, mi lesz ha nem leszek itthon (első pár napra szabadságot vettem/veszek ki) és esetleg balhé kerekedik ki? Lövésem nincs, mi lenne a megfelelő döntés, mert amúgy a menhelyes kutya iszonyú jópofa én is nagyon megkedveltem, fizetjük egy ideje az eltartását (ha nem is hozzuk el sem kidobott pénz), mert tényleg nagyon szeretnénk őt elhozni!