Daganattal operált kutya mennyi felügyeletet, ápolást igényel hazabocsátás után?

Végigjártuk a poklok poklát. Nem műtik. SEhol sem. Budapesten sem. A kora miatt. Mert nem bírná a szíve, és egyébként is felesleges. Mondták, ha gondoljuk akkor vigyük fel egy teljes test szkennerre, egy szívultrahangra és egy vérvételre, hogy kiderüljön, hogy rosszindulatú-e a daganat vagy sem. De ha nem műtik így se úgy se, akkor nem teszem ki egy 140 kilométeres útnak, és egy stresszes napnak. Már így is teljesen be volt stresszelve a végére, már elege volt az állatorvosi rendelőkből és az állatorvosokból akik nyomkodják, szúrkálják. Ha jóindulatú akkor azért nem műtik, mert van még másfél-két jó éve. Ha rossz indulatú akkor meg azért nem műtik mert végtageltávolítás, kemoterápia és a hátralévő másfél-két éve csak szenvedés lenne. Pedig bevállaltunk volna minden anyagi költséget. Megmondta a doktornő, hogy 15 éves pályafutása alatt ilyet nem látott, aki azt mondta, hogy pénz nem akadály, kifizetjük a kemót, mindent, csak ne haljon meg a kutya. Azt mondta, hogy a gazdák ilyenkor inkább megszakítják az életfolyamatot. És tudatta velem, hogy jobb, ha tisztában vagyok azzal, hogy én is bármikor megszakíthatom Jázminka életfolyamatát. Azt hittem a guta megüt. Megmondtam, hogy nekem NEM EZ A CÉL.

Igazából max. 2-3 órát bírna a szíve altatásban, a műtét lehet 4-5 órát venne igénybe. Mondtam, hogy akkor legalább a fogkövet távolítsuk el, az fél óra altatásban, de három állatorvos is nemet mondott, hogy nem, mert a szíve. Mert ha nem ébred fel...

Hétfő óta már nem sírok, beletörődtem. De hihetetlenül fáj látnom, hogy így megöregedett. Míg élek szívem minden szeretetével szeretni fogom, akkor is, ha már nem lesz velem. Árgus szemmel figyelem, és azon vagyok, hogy boldogan, fájdalmak nélkül éljen. Ha meg már látom, hogy fájdalmai vannak, akkor gondoskodni fogok arról, hogy fájdalmak nélkül menjen el.