Hogyan kérjem meg anyukámat hogy jövő nyáron hadd vegyek egy németjuhászt?

Szerintem bizonyíts! Mutasd meg anyukádnak, hogy megbízható vagy, és fogsz egyedül, önállóan gondoskodni a kutyusról. Vázold fel anyukádnak a helyzetet, hogy miért lenne jó a kutya. Gyűjts össze minél több érvet, ami magad mellett szolgál. Ha anyukádnak határozottan és céltudatosan adod elő,akkor látni fogja, hogy tényleg megbízható gazdi vagy.

Szerintem se lenne korai, főleg amiatt, amit ide is felvázoltál. Ha jól értettem csak anyukád a probléma.

Igazad van suliidőben nagyon nem lenne jó kutyust tartani. De, ha anyukáddal sikerült mindent megbeszélni és közös nevezőre jutni, akkor van még egy éved arra, hogy kitanulj mindent a kutyatartásról.

Jó tanács: Mikor beszélsz anyukáddal, mindenképpen hallgasd meg az Ő véleményét. Nem kell feltétlenül elfogadnod, jöhetsz egy hasomló ötlettel is. Semmiképpen ne gyerekeskedj, mármint ne hisztizz, vagy sértődj meg. Lássa anyukád, hogy érett vagy és felelősségteljes. Most el tudod játszani a felnőttet. ;)

Ha bármi kérdésed van még, rám írhatsz bármikor, remélem tudtam segíteni valamiben. :)

Kiemelnék egy momentumot: suliidőben nincs időd foglalkozni vele. A kutya viszont nem csak a nyári szünetre szól, hanem suliidőre is. Hiába jövő nyáron vennéd meg, hamar elmúlik a nyár, és ősztől is ugyanúgy kell vinni sétálni, kutyasuliba, tanítani stb.

A német juhász munkakutya. Valóban nagyon tanulékony, de ez azzal is jár, hogy le kell fárasztani agyilag is. Egész évben, nem csak a nyári szünetben.

Anyukádnál pedig egyszerűen kérdezd meg, nyugodt hangnemben, hogy szeretnéd tudni, MIÉRT nem szeretne kutyát.

Lehet, hogy még lelkileg nem érzi készen magát erre. Lehet, hogy anyagi okai vannak.

Lehet, hogy attól tart, nem látnád el a kutyát teljes mértékben, amiben lehet valami, hiszen te magad írod, hogy suliidőben nem lesz időd.

Sok tényezőt bele kell kalkulálni, például azt, hogy egy ilyen kutya (jó esetben) legalább 8-10 évig fog élni.

Te viszont nem maradsz örökké 14 éves :)

Nekem is akkor lett kutyám, amikor annyi idős voltam, mint te. Rengeteget foglalkoztam vele, ő volt az első kutyánk, akinek én voltam a gazdája, és akiből szinte családtag lett, annyira szereti mindenki.

De most már 23 vagyok, az év 3/4 részében nem élek otthon, az egyetem miatt Pestre költöztem albérletbe. A kutya maradt a családi házban. Az a szerencsém, hogy a szüleim és a testvérem bevállalták a mindennapi gondoskodást róla, így ebből nincs gond.

Anyagilag is megterhelő lehet. Egy kutyában nem a vételi ár a sok. Az enyém például már többször szorult hirtelen orvosi beavatkozásra, ilyenkor muszáj, hogy hirtelen ki tudj csengetni akár 40-50 (vagy több) ezer forintot is.

Ott van az élősködők elleni védelem, az etetés (az enyém például pár évesen csirkeallergiás lett, a havi etetési költsége azóta átlag 15 ezer forint - és egy német juhászt sem etethetsz akármivel, ha azt akarod, hogy sokáig egészséges maradjon).

Ezek olyan dolgok, amire én nem gondoltam 14 évesen, pedig kellett volna. De szerencsém volt, mert a családom elég toleráns volt, és automatikusan segítettek (segítenek is) a kutyával kapcsolatban, ha szükség van rá.

Ezek mind benne lehetnek abban, hogy anyukád nem akar kutyát, ő nyilván jobban átlátja már, hogy mivel jár ez, mint te. Viszont ha a legfőbb ok tényleg az, hogy még fáj neki az előző kutya elvesztése, az el fog múlni, és szeretni fogja az új kutyust :)

Mindenképp próbálj meg beszélni róla vele!