Bajok a magyar kutyasulis oktatásban vagy túl sok a hozzá nemértő és felhígult a szakma (pl. tükörmódszer)? Vélemények tapasztalatok?

Igen, tudom, hogy mennyire rokon a farkassal, inkább úgy értettem, hogy mivel a tenyésztés során másra és másra szelektálták őket, más és más dolgok motiválják adott esetben őket.

És hát ők nem elvadultak. Az más kérdés, hogy egymás között az elvadult kutyák visszatalálnak a gyökerükhöz, bár nem mind, mert aki alkalmatlan arra, az elhullik.

De tényleg nagyon érdekes kérdés egyébként, és pont ezért lehet nehéz szakma, mert nem csak megtanulni kell a technikákat hanem felismerni, hogy melyik kutyánál melyik működhet.

A kommenteket nem olvastam végig, csak pár megjegyzést fűznék a témafelvetéshez:

- A szakma nem hígult fel. Minden szakma híg. Vagy tudsz bármilyen olyan szakmát mondani, amiben csak jó szakemberek dolgoznak? A legtöbb takarító is hozzá nem értő gyökér, ahogy rengeteg agysebész is. Nyilván a kutyakiképzők között is sok a retardált, ez egy ilyen dolog, nem érdemes rajta felháborodni.

- Mit értünk hozzá nem értés alatt? A kutyasuliknak legalább három alaptípusát tudom elkülöníteni, és mindegyik más típusú gazdáknak és kutyáknak jó (már ha jó, mert természetesen mindegyiket lehet rosszul csinálni). És igen, mindhárom jó, én éppen azon vagyok, hogy mindkét szélsőségbe belemásszak kicsit, és eltanuljam, hogy ők mit és hogyan csinálnak, és az miért működik (mert ugye valamilyen szinten működik, ez tagadhatatlan).

- Ha jobban értesz ehhez a kutyakiképzés-témához, mint a szakemberek, nosza, nyiss egy iskolát, és csináld jobban. Ha meg annyira azért nem értesz hozzá, akkor próbáld meg nem leszólni ismeretlenül az egész társaságot.

- A linkelt szösszenet nettó marhaság. Csak azért, mert valaki ráírta egy képre, hogy ez így van, még nem lesz igaz.

Az, hogy ugyan azok, mint a farkas... Akkor szerinted a több ezer generációs szelekció, életkörülmények és az azzal kombinált nevelés nem tesz semmit?

Érdekes. Ezek szerint pl. egy eritreai és egy svéd ember között sem lesz különbség. Nem fedezhetőek fel mondjuk nagyobb és kisebb esélyel kialakult betegségek a két népnél, egyik sem reagál jobban vagy rosszabbul bizonyos környezeti hatásokra, egyik sem viselkedik tipikusan máshogy egy bizonyos élethelyzetben.

A másik meg az, hogy ha valami beválik (mint pl. a jutalmazás), akkor miért lenne rossz? Embergyereknek sem természetes mondjuk a tápszer, aztán mégis jó ötlet. Vagy mondjuk az iskola. Hol járt az ősember iskolába? De működik és a tanulással értünk el olyan fejlődést, ami pl. nyitott szívműtéthez, űrutazáshoz, toxikológiához vezetett.

Miért csak a több ezer éves fejlődésen átment farkas/kutya esetében érdekel annyira a természetesség, mikor az internet, autó, védőoltás, légkondi, télen friss déli gyümölcs sem természetes?

4-es vagyok, nem tök mindegy régen mit csináltak és hogy? Nem az a lényeg, hogy nem egy és nem kettő kutyát felneveltem már röhögve és egyikkel sem volt soha semmi bajom? Ha az x+1 kutyámnál nem fog működni ami eddig, akkor majd találok más megoldás és el lesz intézve a dolog. Teljesen felesleges mindenféle elvekhez ragaszkodni. Én csak a tapasztalataim mondtam, hogy nekem sosem jelentett gondot a jutalmazás.

Amúgy meg ez a "régen nem így volt" szózat olyan, de olyan unalmas minden témában! Ha neked olyan jó volt régen, akkor menj vissza oda, és élj úgy! Veszekedj a banánért a fán vagy amit akarsz! De a világ fejlődik és változik, nem lehet folyamatosan a múlthoz ragaszkodni miközben az idő elmegy. Én speciel azért tartok kutyát, mert élvezem a szoros érzelmi viszonyt és nem egy munkatárgyként tekintek rá, ami ha hibázik akkor azonnal egy bottal a fején végzi a gödörben. Mert ha eloszlatjuk a nagy rózsaszín ködödet a múltról, akkor így nézett ki. Ami logikus és működőképes volt - akkor. Az hogy a kiszelektált egyedek mit éreztek, már más kérdés... De azóta megváltoztak a dolgok. Szerintem ideje lenne elfogadnod. Különben meg 100 évvel ezelőtt Józsi bácsinak volt valami fogalma a farkasokról? A francokat! Ha idegesítette a kutya akkor felrúgta, az állat meg megtanulta hogyan viselkedjen, hogy ne kapjon ki, aski meg nem bírta az kihullott. Biztos Józsi bácsi is szerette a maga módján, meg a Buksi is viszontszerette mert tőle függött, de az korántsem olyan mély érzés és bizalom volt mint manapság. Amúgy meg azt is elfelejted, hogy régen és ma más céljaink vannak a kutyákkal. Régen semmi nem számított, csak az hogy elvégezze a munkáját. Ma viszont az számít, hogy a kutya élvezze a dolgot és ez látszódjon is rajta. És ezt jutalom nélkül nem fogod elérni. De persze mit is tudsz te erről amikor bevallottad, hogy nem értesz hozzá! Persze megmondhatod a sztárszakácsnak, hogy szr az étel, de ő meg joggal mondhatja, hogy tartd meg magadnak a véleményed és csak akkor p*fázz bele, ha te jobbat tudsz produkálni! Te hány kutyát is neveltél már fel és milyen eredményekkel?

Amúgy meg CM lehet, hogy nem jutalmaz, de ő nem is kézenállni tanítja a kutyákat, hanem arra, hogy ne öljék meg az első szembejövő embert, azt pedig senki nem mondta, hogy utóbbi működik virslidarabkákkal. És pont erról beszéltem én is, ezzel engem igazolsz. Ezek teljesen különböző dolgok. Ma már szerencsre az ilyen alapvető viselkedésbeli problémákkal nem kell annyit foglalkozni, mert kis odafigyeléssel elő sem jönnek a kiskutyában, így több időnk marad a szórakoztató kiképzésre, aminek lehet nincs gyakorlati haszna, de a kutyának és az embernek is jót tesz.

A kutyaiskola feladata a szocializálás, a jó kötődés, a gazda tekintélyének építése és az alap feladatok megtanítása, amik az együtt éléshez kellenek. Ha ez megy, akkor mi is a baj a kutyasulival? Én örülök, ha olyannal találkozok, aki bármilyen módszerrel, de vissza tudja hívni a kutyáját. Mit számít, hogy kajával csinálja-e vagy sem, a lényeg, hogy bármi történjék, a kutya mindig behívható! Akinél a kutya mindig kontrollálható, nem balesetveszélyes, az már jó! Hogy ezen felül milyen a valódi kutya-gazda kapcsolat, már másodlagos. Bár ebben az esetben jellemzően igen jó kapcsolatról van szó. Ha ezt el tudja érni egy kutyasuli, és nem csak bizonyos habitusú kutyáknál, az már egy jó kutyaiskola!

A tanítás pedig valóban egy vadász, terelő, őrző kutyánál nem jutalomfalattal történt, történik, hanem kényszerrel, büntetéssel és negatív megerősítéssel. És itt látszik mennyire is értesz a témához, egy jó ösztönű vadász vagy terelő kutya ha verést kap, mert rosszul csinál valamit munka közben, még mindig motivált marad, hisz nagyon magas ösztönszinten dolgozik! A munka nagyobb jutalom, mint szinte bármekkora verés, össze rugdosás, szögessel fojtogatás. De a kutyák 90%-a családi, városi kutya! Ők nem dolgoznak annak megfelelően, amire még 300 évvel ezelőtt tenyésztették! Ott az a cél, hogy a kutya élhető társ legyen, kiegyensúlyozott és jól nevelt legyen. Csak nézz meg egy kutyát, amelyiknél a menetelést vagy helyben maradást jutalom nélkül tanítottak, csak kényszerrel, elektromos nyakörvvel, pálcával és szögessel. Vannak fent videók, keress rá. A farka a hasa alatt van, szinte a földön kúszik. Azért dolgozik, hogy ne halljon meg. Ha valami, ez rontja a bizalmat a gazda felé! Ellenben ha pozitív megerősítéssel, akár kényszerrel megfelelő arányban, jó módszerekkel tanítanak, a munkák szépek, a kutyák motiváltak és mindenek felett dolgozni akarnak! A gazda felé pedig hihetetlen magas a kötődés és így a bizalom is. Megint csak azt tudom mondani, nézz meg pár videót agilitys, obedes, IPO-s, frizbis, bármilyen modern sportkutyáról mind munkában, mind a hétköznapokban.

Egyébként csak kíváncsiságból kérdezem, te nem is labdázol a kutyáddal, nem is adsz neki jutalomfalatot, nem simogatod és nem dicséred? Mondván, a farkas falkában úgy sem dobja el a vezér a labdát és úgysem ad jutalmat, úgysem simogat és dicsér?

A farkas-kutya hasonlóságokra pedig: a kutya nem farkas! Rengeteg teszt volt már a különbségek-hasonlóságok kutatására. Csak pár példa: a kölyök farkas, amelyik ember mellett nevelkedik, a fajtársának a társaságát részesíti előnyben az emberével szemben. Míg a kölyök kutya, aki ugyan olyan körülmények között él, az ember társaságát preferálja.

Az ember mellett élő farkasnál tanítani kell azt, hogy az ember szemébe nézzen, ha kommunikálni akar vele. A kutya ezt magától ajánlja fel, ezzel a tulajdonsággal örökletesen rendelkezik.

A farkas sosem fogja követni a tekintetedet, a kutya igen, méghozzá tanítás nélkül. Hogy ezek alapján lásd mennyire is más a két faj, mennyire is szociálisabb a kutya az ember felé a farkassal szemben, nem kell etológusnak lenned.