Kezdő kutyásként milyen hibákat/bakikat csináltatok?

Apha rollt hasznaltam valami bagatel dolog miatt. Szar napom volt, a kutya kicsi es az istennek nem tudtam vele dulore jutni (mar nem emlekszem csak a szar erzes maradt meg), nekialltam ott majomkodni, hogy marpedig itt en vagyok a "helyi" es mi az, hogy egy 3 honapos kutyanak nem kepes megerte valamit 2x-ra. Nem volt ra szukseg, teljesen balfek voltam, tobbet ilyet nem csinaltam, mert akkor es ott beleneztem a kutya szemebe es szegeny azt sem tudta mi rosszat csinalt, csak pislogott nagyokat.

Azota a maximum fizikai behatas hogy bokdosom, vagy arrebb tolom eroteljesebben es erti, rajottem mit fonokoskodjek a kutyaval ha semmi szukseg nincs ra.

nálam is a "túlzott agresszió" volt a legnagyobb hiba(pl fojtó, vizespalack...) meg ugye alapvetően én sem tudtam h hogyan kell csinálni a dolgokat, milyen mozdulatokat kell adni a kutyának stb.

ami régen másoknak nagyon vicces lehetett: ~12 voltam és a kutyám mindent szaglászott, jelölt és kb leszart engem(20kg volt) mikor A-ból B-be kellett eljutnunk, mondjuk agilityedzésen, mindig felmarkoltam a kutyát és úgy vittem oda :) és még így is sokkal könnyebb és gyorsabb volt mintha könyörögtem volna neki :D

De szerintem ezekkel nincs semmi baj, ez is egy tanulási folyamat része(főleg az ember részéről). A második kutyámnál már fele annyi idő és energiabefektetéssel sokkal jobban tudtam megtanítani neki dolgokat. Mert tudtam hogy milyen jeleket kell adnom a kutyának, mikor kell dicsérni a feladatot.

Nálam is ez volt a hiba :/

Mindenki mondta, hogy erős kan kutya, legyen falkavezér -> verjem, szorítsam :(

Nekem az első kutyánál a sobatisztaságra neveléssel voltak gondok. Alapból iszonyatosan nem akart szobatiszta lenni, kint nem is akart semmit csinálni, bármennyit sétáltunk, bezzeg alig hogy felértünk rögtön.

Olvastam a boxos módszert, de kegyetlenségnek tartottam, mert szegénynek az rossz hogy be van zárva éjjel. Két évesen sem volt 100% szobatiszta a kutya.

Szóval... az új kiskutyámnál már a boxban kezdtünk első éjjel és eddig elég jól működik, bár nyilván egy hét után még nem szobatiszta :)

A másik ilyen az etetés volt. Jajj szegénynek a száraztáp de rossz. Jól el is rontottam. A mai napig finnyázza a szárazat, de ha más nincs megeszi. A kicsi mást nem kap. Falja is, mintha éhezne.

Szóval az én hibám inkább az volt, hogy a kiskutya tekintet mevett engem kilóra. Már keményebb vagyok. És mivel az új kiskutya tökéletesen boldognak tűnik, szerintem nem is baj.

Illetve a fegyelmezést is kevésbé űzöm, mint a másiknál, hiszen hiába kiabáltam vele, adott esetben csaptam rá a buksijára, attól nem lett sem szobatiszta, sem boldog. Szóval a fizikai "bántalmazást" már csak akkor használom, ha veszélyes dologtól kell megóvni őket. Pl földről felevés, autóalá futás...stb.