Miért félt ennyire a kutya és hogyan tudnám "gyógyítani"?

A kert az otthona. Mást nem ismer. Mit vártál?

Ha új munkahelyre, iskolába kerül az ember, benne is van kis bizonytalanság.

Séta, a kinti világ megismerése. Ez a szocializáció. Ez elmaradt nálatok. Fiatal kutyád van, még pótolhatod.

Én minden nap sétáltatom a kutyámat, számtalan új szituációval találkozott már, békés, jámbor, jól alkalmazkodó, jól szocializált kutty.

De az állatorvosi rendelő küszöbén ő is elkezd remegni, mint a nyárfalevél, és bevágja a terpeszt, pedig soha nem érte kellemetlen élmény ott, nem lett lefogva, korlátozva, nem okozott senki se fájdalmat neki, ha oltást kapott, még a bőre sem rándult össze, meg se érezte.

Ettől függetlenül a napi séta fontos, ha van lehetőséged, időd, vidd minél többször. Hiába a nagy kert, az idegen ingerek, szagok, helyzetek, a többi kutyával való játék, a más emberekkel való megismerkedés neki olyanok, mint neked a tv, a számítógép, a buli, a bevásárlás, a mozi, a tömegközlekedés, stb. Gondolj csak bele, ha ezek hiányoznának az életedből, igencsak unatkoznál, legyél akármekkora házban!

Teljesen szocializálatlan. Nem lát mást életében, csak a kertet. Persze, hogy fél mindentől.

Nem lesz könnyű dolgod vele, de megoldható.

Vinni kell mindenhová, emberek közé főleg.

Két fontos szabályt kell betartanod:

1. Ne kezdd vigasztalni, ha megijed, azzal csak erősíted benne az érzést. Úgy gondolja: Félek, a gazdi odabújik hozzám, tehát ő is fél. Nosza, féljünk együtt. Légy magabiztos és közömbös, akkor azt látja, hogy nincs mitől félni, hiszen a gazdi sem fél.

2. Minden lehetséges szembejövő ember potenciális simiosztó. Ha bárkit meg tudsz kérni a sétakor idegeneket, hogy simogassák meg, tedd meg. Megtapasztalja, hogy nem bántanak az idegenek. Persze vigyázz, nehogy ijedtében odakapjon valakinek.