Ez milyen fajta kutya?

Félreértés ne essék, akinek van tapasztalata a kutyával mint te, lényegesen hitelesebb mint aki "bohóckodik" egy "tucat" kutyával és közben osztja az észt.

Elmondtátok miért NE legyen Shiba/Akitam, kíváncsi vagyok miért IGEN.

74: Kb. semmit nem kell bizonyítanom, plusz messziről jött ember azt mond amit akar (én is).

Na, de akkor essünk neki a "referenciámnak":

A képen látható SHIBA az enyém, és a kép régen készült róla. Első kutyám volt, majdnem 3 hónapot tököltünk rajta beszéltünk tenyésztőkkel, olvastam (SHIBA-ról és csak úgy a kutyanevelésről) könyveket, hallgattam szemináriumokat, de a választásunk nem a kinézete miatt volt, hanem a életünkbe való beilleszthetősége miatt. Kellett egy olyan kutya aki nem ugat sokat, nem nagy, nem kap szeparációs szorongást ha 6 óránál tovább marad egyedül és nem kell vele mindig foglalkoznunk el van magába is. Így megnéztük a szóba jöhető kutyákat és meg tetszett is ezért esett a választás rá. Viszont le kell szögeznem, szerintem nagyon sok a tévhit a fajtával kapcsolatban.

- "és csak akkor fogad szót ha komolyan beszélsz neki.", ez nagyon igaz, ez a fajta nem parádézik (sőt kifejezetten imád belőled hülyét csinálni mások előtt), de ettől még ha dolog van beton a kutya ott van 110%-ban és számíthatsz rá (egy Akita mellett nincs nagyon mitől félned este egy sötét utcán).

- Simán megfér a kisállatokkal is, van hörcsögeim, mikor idekerültek megnézte őket azóta feléjük sem néz. (függetlenül ettől valóban van High Prey Drive-ja, de nem kezelhetetlen, képes "elengedni" ha szólok neki). Néha van nálunk vendégségben kutya (megőrizzük amíg kirándulnak) sosincs gond, ő van otthon, az ő területe, de mivel én beengedem elfogadja, de azért szemmel tartja és szól ha áthágja a ház szabályait(nincs kanapéra ugrás csak engedélyre pl. és lezavarja onnan)

- Fontos a korai szocializáció, de melyik kutyánál nem. Az én SHIBA-m, nagyon szépen megtanulta, hogy kell "találkozni" másik kutyával SŐT le is fekszik, DE ha balhéra kerül sor (sosem provokál) sose adja fel. Halálig küzd, de ezt sose várom meg értelemszerűen, meg nem is fordult elő talán kétszer (ő mindig próbálja magát kivonni a balhé alól, azzal hogy ignorálja a debil kutyát és elmegy tőle, viszont ha az nem hagyja békén akkor már nem finomkodik).

- Független ez tény, néha egész messzire elmegy, DE SOSE hagy figyelmen kívül. Ha szólok, vagy hosszú időre eltűnök azonnal keresni kezd és jön utánam.

- Az enyém imád velem játszani, de hosszú időnek kellett eltelnie mire "feloldódott", a kötödés nála nem játék és foglalkozás sokkal inkább a bizalom alapú. Foglalkozhatsz vele bármennyit, ha nem bízik benned, az irányításodban helyzetmegoldásodban lépni fog. Később mér nem is fogja megvárni, mit reagálsz. Onnan nehéz visszajönni.

A SHIBAm, végtelenül kedves, tiszteletben tartja a szabályokat (soha, de tényleg soha semmi cuccom nem bántotta, se cipő se tapéta, se zokni csak amit megkapott tőlem), el tudok vele menni étterembe mert végigalussza, nem kunyerál, soha nem kezdeményezett balhét. Nem mondom, hogy tökéletes, de elnézve a sok labradort, akik neveletlenek, felugrálnak, panaszkodnak rájuk miközben ezt a kutyát javasolják első kutyának, mert annyira családi kutya.

Ezeknek a kutyáknak valamiért rémhíre van (kb mint anno/most a Bullterriernek vagy az Amstaffnak), pedig nagyon sok szempontból sokkal könnyebb velük csak nem ismerik őket és a hozzád hasonló emberek félinformációi miatt végül lemondanak róla.

Ezek is kutyák és mint minden nevelés kérdése, ha pl. most akarnék SHIBAt venni, életem egyik legjobb döntéséről próbálnál lebeszélni. Tessék pár kép referenciának, erről a borzalmas nehezen kezelhető fajáról.

[link]

[link]

[link]

Természetesen az egész parádéért elnézést kell kérjek a jelenlévőktől, egy anyagomhoz kellett, remélem meg tudtok bocsájtani és elnézést ha valaki lelkébe jobban "belemásztam" mint kellett volna.

Maradok tisztelettel egy első kutyás SHIBA tulaj.