Állandóan szökik a kutya, és már nincs új módszerem a probléma kezelésére. Nektek?

Van egy 14 éves pulikám, akit ugyan kutyasuliba nem vittem, de az alap dolgokra szépen türelmesen megtanítgattam kiskorától kezdve. Gyere ide, ül, marad, fekszik, haza, stb. Ő is kissé szökős volt, de ha láttam mire készül és rászóltam, azonnal engedelmeskedett.

Kb. 1 éve utcáról befogadtunk egy valószínűleg egész életében kóbor puli keverék kutyust (akkor kb 2 éves lehetett). A probléma csak az volt, hogy állandóan szökött, de rohant mint az őrült. A szabadság utáni vágy, a csajozás, látszódott rajta ahogy élvezi. Akadt, hogy 3 napig elő sem került. Úgy kellett kergetni, nem egyszer a bilétája alapján hozták haza. És ezt minden nap megcsinálta. Az első próbálkozások között volt a fegyelmezés (amivel csak azt értük el, hogy haza se merjen jönni), a napi kétszeri sétáltatás (azon az útvonalon, ahová szökni szokott), végül az ivartalanítás. Pórázon (ha érzi, hogy rajta van) gyönyörűen sétál, és már odáig is eljutottunk, hogy először csak egy lépésre vittem ki az utcára póráz nélkül, aztán 1 m-re, aztán szépen fokozatosan egész utcát is hajlandó velem végig sétálni és egy szóra visszajön. Az alapdolgokat neki is megtanítottam, ül, gyere ide, ami KERTEN BELÜL szuperül működik. Szóval a helyzet javult, de mégsem. 2-3 naponta a sétáltatás, ivartalanítás, tanítgatás ellenére is fogja magát és kiszökik. Automata kapu van és egyszerűen kicselez. Tudja hogy rosszat csinál, tudja, hogy vissza kellene jönni, de nekiiramodik a nyitott kapunál, kislisszan az ember lába között a legváratlanabb pillanatban, általában a hívásra szemtelenül visszanéz, majd ismét nekiiramodik. Kb negyed óra múlva haza jön, a küszöb alatt sunnyog. A baj csak az, hogy ha nincs aki beengedje, akkor megtámadja a járókelőket az utcán. Akár idős, fiatal, egyszerűen nekimegy. Félnek az emberek erre járni, lassan fel is jelentenek, teljesen jogosan viszont megkötni sem szeretném, abba tuti belehalna. Az nem elég, hogy figyeljünk jobban a kapunyitásnál, mert én szoktam figyelni, de tényleg nagyon cseles a kutyus. Másrészt sajnos a szüleimet nem igazán érdekli, nem veszik a fáradtságot, hogy mielőtt a távirányítóval kiállnak megkössék a kutyát, aztán elengedjék. Nekik erre nincs idejük, nem ezért vettek távírányítós kaput, stb. Viszont én meg nem akarom azt megvárni, hogy megharapjon kisgyereket, stb. Egyébként viszont egy nagyon jámbor, kedves eb, rám pl akármit cisnálok vele még sosem morgott. Nem értem az egészet, várom az ötleteket, mert nem szeretnék emiatt megválni tőle. Villanypásztorra gondoltam, de az szerintem drasztikus, és viszonylag drága módszer is. Inkább valamilyen tanulásbeli technika kellene, nem?