Írnátok olyan szomorú kutyás történeteket amik a kutya szemszögéből vannak?

1. Minden elválásunk - még ha rövid időre is hagysz magamra - fájdalmas nekem. Kérlek vedd ezt fontolóra mielőtt magadhoz veszel

2. Ne szidj és ne büntess szigorúan. Neked van munkád, szórakozásod, vannak barátaid és céljaid - de nekem csak Te vagy ..

3. Kérlek adj elegendő időt arra, hogy megértsem, mit vársz tőlem

4. Mielőtt megütnél, gondolj arra, hogy könnyen összeroppanthatnám a kezedet - mégsem tennék ilyet soha.

5. Kérlek néha beszélj hozzám. Ha szavaidat nem is mindig értem, a hangodat és a hangsúlyaidat jól ismerem.

6. Gondolj arra, hogy valamikor szabadon éltem. Engedd, hogy időnként erdőn-mezőn mozoghassak, futkározhassak - ez jót tesz Neked is.

7. Kérlek, ne sajnáld tőlem a jó falatokat. Legjobban akkor ízlenek, ha Tőled kapom - s igyekszem megszolgálni érte

8. Te vagy az én gazdám - és nem mások. Ezért kérlek, ne kényszeríts arra, hogy idegeneknek is szót fogadjak, vagy bohóckodjak nekik, s ne alázz meg előttük

9. Ne feledd, hogy idővel nekem is kialakulnak az egyéni tulajdonságaim, szokásaim és érzelmeim. Fogadd el, hogy számomra ezek ugyanolyan fontosak, mint Neked a sajátjaid.

10. Kérlek, gondoskodj rólam, ha beteg vagy öreg leszek - hiszen Te is öreg leszel egyszer...

Kedwes Anyu és Apu

6hetesen magatokhoz wettetek,sokat játszottam a gyerekekkel

és nagyon boldog woltam weletek.

Ahogy nőttem,egyre nőtt a mozgás igényem és wele eggyütt

az étwágyam is.

A gyerekek már nem akartak welem játszani.

Ha oda mentem egy simiért sokszormég belém is rugtak.

Aztán egy nap beültettek a kocsiba,én olyan boldog woltam

wégre hónapok óta elöszőr látok mást is a kennelen kiwűl.

Az autópálya szélén álltunk meg.

Eldobtátok a labdámat,futottam utána,de mire wissza értem

ti már sehol se woltatok.Kétségbeesetten rohangáltam

a kocsik között a labdáwal a számban. Az autósok dudáltak.

De wolt olyan is aki még ráis gyorsitott.

Kiakartam futni az út szélére,mert nagyon féltem.

Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni.

Nagy nehezen kikúsztam az út mellé.Próbáltam utánatok menni,de nem sikerült.

Körülöttem minden wéres wolt.Fáztam,sötét wolt és nagyon féltem.

A labdámat még mindig fogtam,biztos woltam benne,hogy wissza jöttök értem.

Hiába nyüszítettem,ugattam senki nem állt meg segíteni.

Több órás fekwés után megáll mellettem walaki,nem törödwe a wérrel és a sárral

betesz az autójába. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz amikor megérkeztünk.

Már csak a fejét csówálta.

Új gazdám aki,15 perce ismert nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat,hogy megnyaljam a kezét.

Hogy azt tudjam neki mondani köszönöm. Aztán elaludtam. Az utolsó dolog amit hallottam a gazdám kétségbeesett sírása wolt.

Már nem félek,nem fázok,nem fáj semmim. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit

még mindig élnék.

Apám, az első az üt, majdnem elbőgtem magam rajta.

27/f

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig kéthónapos volt, amikor az Akita-tenyésztőtől új gazdájához került, akit Dr. Eizaburo Ueno-nak hívtak. Ueno nagy gonddal és szeretettel nevelte fel Hachiko-t. Nem pusztán egy kutyaként tekintett rá, hanem igazi családtagként kezelte. A közös sétáknak és az együtt töltött időnek köszönhetően Hachiko és ő elválaszthatatlan barátokká váltak.

Mivel Tokió külvárosában éltek, Ueno minden nap vonattal utazott a munkahelyére, a tokiói Mezőgazdasági Egyetemre. Hachiko annyira ragaszkodott a professzorhoz, hogy reggelente mindig elkísérte őt az állomásra, megnézte, amint felszáll a vonatra, aztán letelepedett a peron közelében, majd türelmesen várakozott. Amikor este végre megérkezett Ueno, boldogan fogadta őt, és együtt sétáltak hazáig. Minden hétköznap így történt ez, ezért az állomás dolgozói és a környéken lakók is jól ismerték Hachiko furcsa szokásait. Csodálták a kutya hűséges ragaszkodását.

Ám egyik nap Ueno szívrohamot kapott az egyetemen, és meghalt. Mint mindig, Hachiko most is várta őt a peronon, de hiába. A professzor, a hőn szeretett gazdi ugyanis nem érkezett meg a vonattal. A kutya késő estig várt, majd miután bezárták az állomás kapuit, csalódottan hazament. Otthon Ueno felesége már értesült férje haláláról, így mikor meglátta Hachiko-t, zokogva ölelte át a nyakát.

A következő nap, mintha mi sem történt volna, Hachiko a megszokott időben indult el az állomásra, majd letelepedett a peron közelében, és egészen késő estig várta a professzor vonatát, majd kapuzáráskor elcsigázva, egyedül ballagott haza. Néhány hét múlva Ueno felesége elköltözött vidékre, az otthonukat és Hachiko-t pedig Ueno barátainak, illetve rokonainak felügyeletére bízta.

Hachiko azonban nem adta fel. Minden nap egyedül kisétált az állomásra, és estig el sem moccant a peron közeléből. Mindig lelkesen és reménykedve várta a gazdáját, hogy aztán sötétedéskor magányosan és csüggedten térjen haza. A környéken lakók jól ismerték a kutya szomorú történetét, ezért minden nap az állomásra menet, amikor elsétált az árusok mellett, enni adtak neki.

Így ment ez hosszú-hosszú éveken keresztül. Mindegy volt, hogy sütött a nap vagy zuhogott az eső: Hachiko kérlelhetetlenül állta a sarat. Reggeltől estig várta Ueno professzor érkezését az állomás peronján. Azonban ahogy telt-múlt az idő, Hachiko egyre levertebbé és elkeseredettebbé vált. Egyre jobban megviselte a reménytelennek tűnő várakozás és hőn szeretett gazdájának hiánya. Ettől pedig egyre soványabb, gyengébb és betegesebb lett. Egyre erőtlenebbül tette meg az utat az állomásig. De még ekkor sem adta fel.

1934-ben adományokból szobrot emeltek Hachiko tiszteletére a vasútállomás mellett. A szobor avatására több százan mentek el. Hachiko 1935-ben múlt ki. Néhány méterre az őt ábrázoló szobortól, az állomás peronján, szinte az egész életét felemésztő várakozás közben szólította a halál.

Azóta Odate városában, e nagyszerű Akita Inu szülőhelyén is mintáztak egy szobrot Hachiko-ról, aki Japánban a szeretet és a feltétlen hűség szimbólumává vált

Kedves 04-11 22:36-os iro. Megtudnad mondani a tortenet szerzojenek a nevet?

Elore is koszonom

11:29

ebből van is egy film :P bnőm pont multkor látta és mesélt róla és én is megszeretném nézni :DD nem tudjátok honnan lehet letölteni? :$