Staffordshire terrier?

Őszinte leszek. A családom (és szerintük én sem) nem következetes kutyanevelésben... Van egy 6 éves kutyánk, lány. Mellé szeretnék egy staffit, viszont a családom nem szeretne egyáltalán kutyát, nem hogy staffit, mert félnének tőle... De annyi barátságos videót, képet, mutattam már nekik, hogy szinte mindent láttak. Mégis a hírekben miszerint megtámadott egy idős hölgyet, leharapta egy kisfiú fülét, satöbbi elbizonytalanítják őket... Járnék vele kutyaiskolába, apukáméknak mindig staffordshire terrierjük volt, még most is, ők nagyon szeretik, és tudnának segíteni a nevelésben... Viszont félnek attól itthon, hogy:

-Fejünkre nőne

-összemenne a mostani kutyánkkal

-nevelhetetlen lesz

-nem elég neki az a séta, amit biztosítanánk.

-nekünk menne.

Na már most. Minden nevelés kérdése, és mindent megtennék, hogy ne történjenek meg ezek a dolgok... Félnek a nagyobb kutyáktól, de nekem minden álmom. Természetesen fajtamentőtől hoznám, ami ismét egy rossz pont, mert kitudja milyen előélete volt... Igen.. Ez jogos, de szeretetben szeretném felnevelni, hogy elfelejtsen minden rosszat.. Napi séta... Reggel, délután, este. Reggel kb 15 perc, délután fél óra, és este 2 óra. Ez elég lenne? Ha nem, akkor tudnám hosszabbítani... Nektek mi a véleményetek erről az egészről? Lehet igazam?

Ja azt hozzátenném, hogy 3 szobás panel, és albérlet... Illetve nem divatkutya lenne! Amint említettem, apuméknak is az van, és a fajta szerelmese lettem, nagyon jó helye lenne, ha rajtam múlna. 

14/L