Mit lehetne tenni a magyar kutyafajtákért?

Nos... a terelő kutyáknak igen sok rendezvényük van . Vannak, akik vidéki nagyobb rendezvényeken megjelennek jó néhány magyar fajtával és megmutatják, mire is képesek.

Az agaraknak vannak versenyek. Van kuvaszos bemutató csoport. Legalább is nemrég még volt.

Azért, mert te nem tudsz róla, hidd el, sokan dolgoznak azért, hogy elvigyék a magyar fajtákat az emberekhez , hogy minél többet tudjanak róla. A kozmetikumok pedig igen sok forgalmazó árulja. Biztosan van benne pulinak való is. Bár a pulit nem igazán kell bármivel ápolni a szőrének karbantartásán kívül.

Kedves utolsó! Egy jó tenyésztő nem csak küllem alapján szelektál...

A használhatóságot tekintve pl. a Hortobágyon igenis használják az őshonos kutyafajtákat. És egy olyan kennel aki inkább a munkavonalra áll rá igenis nagyon jó terelőképességű pumikat/pulikat/mudikat hoz le, és ezekből a kennelekből általában nem is nagyon adnak el sima házikedvencnek, mert azzal se a kutyának se a családnak nem tesznek jót..

Semmit nem kell tenni értük, köszönik szépen, jól vannak, és én speciel büszke is vagyok rájuk, már amennyire büszke lehet az ember arra, hogy barna a haja, mert ez kb. ennyire választott dolog :) De szeretem őket, és ajánlgatom is, ha valakinek találok megfelelő magyar fajtűt.

Azt viszont nem értem, miért akarsz divatot csinálni belőlük. A kutya nem luxuscikk, amihez extrák kellenek meg fogyasztói hozzáállás, hanem társ. Ha valakinek ilyen kutyára van szüksége, majd vesz. Ha nincs szüksége, akkor meg ne tartson, mert senkinek se lesz jó.

Mellesleg a magyar agarakat is pontosan ugyanúgy lehet futtatni agárpályán, mint a többit, és biztos vagyok benne, hogy egy jó kutyakozmetikus tud ajánlani megfelelő szőrápolókat puliszőrre is. Az, hogy ezekről nincs reklámblokk az esti film közepén, nem jelent semmit.

Szóval konkrétan nem értem, mit akarsz. Ne legyen divat egyik magyar (de igazából másmilyen) fajta se, ha lehet, mert csak elcseszik a szaporítók, arra meg semmi szükség. Mindenki megtalálhatja a maga kutyáját az internet korában, összevásárolhat hozzá egy fél állatfelszerelésboltot, befizetheti wellnessre meg amire akarja, nem kell ehhz külön reklám.

Már más kérdéshez is leírtam, de nekem már több olyan kutyatulajdonoshoz volt szerencsém, aki "magyar vagyok, magyar fajtát tartok, ezzel is támogatom a magyar fajtákat" -- csak éppen bánni nem tud vele. Nemhogy az egyes fajták természetéről, speciális szükségleteiről, de még úgy általában a kutyák legalapvetőbb szükségleteiről sincs a leghalaványabb lila lövése sem, és nagyon jól is érzi magát ebben a boldog tudatlanságban. (Erdélyi kopó, magyar vizsla panelban meg ilyenek.) Az ilyennel esély nincs semmit se felfogatni, megértetni, hiszen nem is akar tanulni. Mérhetetlenül sajnálom a sínylődő kutyáikat, akik ugyanakkor a környezetüknek is igencsak terhére vannak.

Egyébként sohasem értettem, mi ez a hamis nagy nemzeti büszkeség a kutyafajtáink felett. A puli XVIII-XIX. századi eredetű fajta, a pumi (puli és terrierek keveréke) és a mudi (puli és spiccek keveréke) későbbi, az erdélyi kopót az 1820-as években vitték be Erdélybe Stájerországból, a magyar vizsláról és a magyar agárról a török idők előtt nem történik sem írásos, sem képi említés (a drótszőrű vizslát meg ugye az 1930-as években tenyésztették ki), a komondort a kunok hozták be... Szóval egyik fajtánk sem ősi, egyik sem jött a honfoglalókkal, és többségükben vagy nyugat-európai, vagy török eredetűek. (Igaz, hogy a Képes Krónikában van kutyaábrázolás, de azon a képen kb. bármi lehet, amit mi sem mutat jobban, mint hogy mindig annak a fajtának az ősét fedezik fel benne, amelyikről éppen szó van.)

Talán a kuvasz a legrégebbinek tekinthető kutyafajtánk, csakhogy az meg nem egyedülálló meg nem "sajátosan magyar" fajta, hanem gyakorlatilag az egész Eurázsiai-hegységrendszerben mindenütt találhatók hasonló fajták.

A kalibakutya vagy bukovinai juhászkutya (régebbi nevén esztenakutya) még érdekesebb, hiszen mindig is a román pásztorok kutyája volt, semmi köze az erdélyi magyarsághoz azon kívül, hogy idővel ők is átvették a románoktól -- mégis megy a nyígás, hogy "a románok elvették tőlünk ősi nemzeti fajtánkat".

Ami a sinkát illeti, az egy sok fajtából összeállt keverék típus (még a német juhászkutya hagyján, de a boxer, aminek a vére szintén ott csörgedez benne, köztudottan jó terelőkutya, ugye...), nem igazi fajta. De ami a legizgalmasabb, tudjátok, mi a kiválasztás és a továbbszaporítás szempontja? Ha van egy kerek folt a kutya nyelvén, akkor az jól fog dolgozni. Ennyit róla... És ezt nem én találtam ki, az "Új Kutya "Szövetség című kutyás lapban olvastam, 2007/szeptemberi szám.

Egyébként tényleg mire gondolsz, kérdező, mit kellene tenni a magyar fajtákért? Még többen tartsanak? Legyen még több hozzá nem értő tulajdonos, akinek a kutyája meg a környezete egyaránt szenved, ahogy fentebb felvázoltam? Még erdélyi kopót a panelekbe? Tartson az is kuvaszt, aki nem bír vele, nem tud bánni vele? A kutyafajták eredeti szerepkörei maguk is eltűntek már nagyrészt. Az arra alkalmas kutya sokszor nem alkalmas társállatnak, cuki-muki házikedvencnek. Ha mégis azt akarunk, meg kell változtatni a fajtát, hogy alkalmazkodni tudjon a mai igényekhez, akkor az meg már nem az eredeti fajta. Érted?...

És azt is jól írták, hogy ha divatba jön egy fajta, rengeteg lesz a szaporító, és felhígul, leromlik az állománya. A puminál pl. már jó ideje megjelent az örökletes epilepszia, de a fajtatenyésztő szövetség lesz**ja, mondván, "régen is volt".

Ami pedig engem illet, megvan a magam kedvenc fajtája, ami maximálisan illik hozzám. Nem fogok róla lemondani semelyik magyar fajta kedvéért.

Inkább ne...

Nézz be egy facebookos magyar vizslás csoportba és nézd meg mivé lett ez a kutya. Látni fogsz 50 ágyon fetrengő deményista kutyát. És még a gazdi büszkén leírja, hogy hány leandert rámolt ki a kis cukorborsója. Nagyon kevés az olyan, akivel dolgoznának vagy legalábbis sportolnának valamit.

1. Sajnos vagy nem sjanos döntse el mindenki maga. Az emberek döntő többsége sem mezőgazdaságból vagy állattenyésztésből él már meg. A kuvasz, komondor még hagyján őket még talán kevésbé tartják sima háziállatnak. De pl egy pulit, pumit, mudit olyanra "kellet" formálni amit a mai ember "igényel" egy iszonyat pörgős szuper terelési ösztönnel megáldott kutyával egy család nehez tudna együttélni, mivel a gyerekeket is terelnivalónak gondolja. Mivel a juhászkból is egyre kevesebb van/ lesz a jó munkavonalú terelőkutyákra is egyre kisebb az igény:/ ezért a tenyésztőknek rá kellett állniuk egy nyugisabb kutya kitenyésztésére, akiket családikedvencnek is el lehet adni. Ha nem tették volna valószínű már jóval kevesebb magyar terelőkutya lenne, mivel nem venné meg senki.

A vizslákkal alapjáraton nem lenne gond hogy a gazdi ágyában fetreng, ha az az ágy egy kastély méretű házban lenne és minden héten 3x járnák vele az erdőt... plusz a napi séták, játék, tanítás meglenne, ugyanis a vizslák a nemesek kutyája volt. Valószínű ott feküdt a gazda lábánál, de emellet kő kemény munkakutya volt.. Ezt sok mai vizslatulajdonos elfelejt:/

2. Most őszintén egyik magyar fajta sem tipikus panelkutya. A terelőkutyák úgy lettek kitenyésztve, hogy napi sok óra fizikai munkát kell elbírniuk+az időjrás viszontagságait is bírniuk kell. Na most betenni őket egy 60 négyzetméteres lakásba szerintem "bűn". Egy kuvaszt v komondort mégnagyobb. A hiedelmekkel ellentétben az erélyi kopó és a vizsla is rövid szőre ellenére elég jól tűri a hideget is. Én személy szerint mindegyik magyar fajtát kizáróla kertes házban tartanám, és a lakásba/házba bejövetelt csak akkor ha ő is azt akarja, nem ráerőltetni, h te márpedig akkor is benti kutya leszel...