Szerintetek kivel menjen a kutya?
Van egy 13 éves tacskónk.
Gyerekkorunkban a húgom kapta, és 12 éves korunkig egy szobában voltunk a húgommal, és a kutyával.Itt kap enni, itt alszik,itt van egész nap, és ragaszkodik a szobához, ugyanis már megpróbáltam kitenni (azaz,hogy a húgom szobájába költözzön) de reménytelen, mindig visszajött, ha zárva volt az ajtó vagy kaparta, vagy ott ült amíg be nem jöhetett.
Hónapokig minden nap kivittem, kitettem, nem engedtem be, de aztán belefáradtam, és elfogadtam.(persze azért nekem is nehéz volt, így lelkileg is megkönnyebbültem,hogy maradt, tehát bevallom talán megoldható lett volna a kizárása, de megesett a szívem)
Jelenleg 20 éves vagyok, a húgom elköltözik, kérdés,hogy a kutya kivel menjen.
Egy biztos: engem tart főnöknek, rám mindig, minden helyzetben azonnal hallgat, ha idegesnek lát kerül,ha nem vagyok itthon (tartósan -tehát napokig), simán bepiszkít, ha itt vagyok soha.Inkább toporog, és foggal körömmel jelzi,hogy mennie kell, de nem ereszt be mert tudja,hogy én nem tűröm.Míg a húgom túlságosan is engedékeny vele, rá nem is hallgat mindig.
Viszont enni-inni mindig ő ad neki,ő szeretgeti általában, és szerintem hozzá jobban kötődik érzelmileg.
A kutya nem szeret kimozdulni a környezetéből, itt érzi jól magát, idegen helyeken kissé nyugtalan, főleg ahogy halad a korral.
Nekem viszont kicsit a terhemre lenne, mert én elviszem sétálni, meg viselkedésre tanítom, de utálom ha pl. nekem kell enni adnom neki.
Meg azt is utálom mikor úgy néz,hogy "gyere, és foglalkozz velem" meg azt is amikor idejön, és törődést igényel.Nekem ezekhez nincs kapacitásom, ezeket mindig a húgom adja meg neki.
Persze én is szeretem most nem arról van szó, megsimogatom a fejét, ha akarja, de annyira hangulatember vagyok ilyen téren.
Ami még fontos,hogy kutyaallergiám is van, szerencsére nem súlyos, és gyógyszerrel nem vakarom ki a szemem, de talán jót tenne ha nem lenne itt.
Viszont nekem is hiányozna, sőt ha már csak arra gondolok,hogy nem lesz itt, vagy hogy a húgomnál hal meg, és mostanában vagyok vele utoljára, tényleg elérzékenyülök.
Tudom,hogy a kutya ellen beszélek, és próbálom a húgomra passzolni, de ha esetleg kívülállóként leírnátok a véleményetek, sokat segítene.
nehéz kérdés, mert én a helyedben biztos nem nyüglődnék egy kutyával, aki nem az enyém és nekem teher is. elvileg a húgodé a kutya, kutyét nem azért szerzünk, hogy csak szeretgessük, kutya kötelessége lenne rendesen foglalkozni vele...
viszont idős a kutya, lehet, hogy nem kéne már piszkálni. bár ha nem beteg, nincs belassulva és hasonlók, szerintem bírná a költözést.
A húgod kutyája, tehát ő tartozik érte felelősséggel. Nem lehet elvárni, hogy te gondoskodj róla.
"Tudsz rola hogy ha kitaszitod olyan lelkibeteg lenne , hogy bele is halhat?"
Hát ilyet is ritkán olvas az ember. Ha ez így lenne, nem lennének zsúfoltak a menhelyek, mert az utcára dobott kutyák elpusztulnának.
Nyilván megviseli, de nem hiszem hogy ez komoly problémákat okoz.
Az én véleményem az, hogyha valaki állatot tart, gondoskodjon róla élete végéig, ne passzolja le a tesónak költözésnél és varrja a nyakába a felelősséget. Ha az egész család költözne, akkor mit kezdenétek a kutyával? Otthagynátok a következő tulajnak, mert a kutya megszokta a szobátokat? Na ugye hogy nem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!