Kutyusom beteg (daganat) sajnos nem sok van hátra neki. Rossz ember vagyok mert már elfogadtam, hogy hamarosan elmegy? Elfogadtam, hogy jobb lesz neki, nem szenved.

:( Sajnálom.

Ha már idős volt, és tényleg nagyon áttétes, akkor tényleg úgymond felesleges kínzás lett volna. Nekünk az egyik kutyánkat megmérgezték, és 12 napig mentünk vele napról napra dokihoz, infúzió, injekció, vizsgálatok...gondolhatod mennyire kellett neki ez az egész. Utolsó nap sajnos rosszabbra fordult az állapota, így muszáj volt elaltatni. De ha az ember hamarabb tudja, hogy mi lesz, akkor biztos, nem csinálom végig vele, nem magam miatt, vagy a pénz miatt, hanem mert neki ez a pár nap nem volt öröm :( Csak hát az ember reménykedik az utolsó percig is...

Ezt nem lehet eltörölni. Nekem több, mint 2 éve halt meg a kutyám, és a sírjára nézve most is képes lennék magam alá süllyedni. Van másik kutyám, de az érzést nem lehet elfelejteni. És nem is halványul, cseppet sem. Én is olyan vagyok, még mindig, hogy apró dolgokról is eszembe jut, hiába már van jó ideje másik kutya..

Ne emészd magad, mert te mindent megtettél, más hagyja szenvedni a kutyáját, meg leadja, mikor a kutyának a legnagyobb szüksége lenne rá (betegség, öregség). Te kitartottál mellette, és ápoltad végig, ettől többet sajnos nem lehet tenni.