Tapasztalt kutyások! Ilyen pofátlanságot hogy szankcionáljak?

A kutyám meglehetősen önfejű, öntörvényű, ráadásul okos is, főleg ami a kiskapuk megtalálását illeti.

A mai sétán (de nem először fordult elő) elrohant egy madár után. Először próbáltam tiltani, de "megsüketült", aztán hívtam, fütyültem, ordibáltam utána. Olyan messze eltávolodott, hogy szem elől tévesztettem. Három-négy perc elteltével, mint aki jól végezte dolgát, vigyorogva galoppozott vissza hozzám. Nekem füstölt a fejem az idegtől, éppcsak annyira futotta az önuralmamból, hogy ne csapjam agyon.

Pontosan tudja, mit várok tőle. Tudja, hogy vadászni nem szabad. Tudja, hogy ha hívom, vissza kell jönni. De azt is tudja a mocsok, hogy soha nem büntettem meg, miután odajött hozzám, és pofátlanul visszaél ezzel!! Fel tudnék robbanni, úgy érzem, nincs eszköz a kezemben vele szemben.

A másik kutyám is beugrott egyszer-kétszer a vadra még fiatal korában, de ő legalább sunnyogva jött vissza hozzám, tudta, hogy rosszat csinált, és a felém irányuló bizalmát erősítette, mikor megdicsértem.

Párszor azt csináltam, hogy mikor már jött visszafelé, akkor feléje futottam és megdobáltam földgöröngyökkel, nagyon dühösen elzavartam, elűztem magamtól, és "nélküle" mentem haza. Behúzott farokkal osont 10 méterrel mögöttem, ideig-óráig készségesebb volt, de nem hiszem, hogy felfogta az összefüggést a vadászás és a mosolyszünet között.

Mit tegyek ilyenkor? Olyankor is jutalmaznom kéne, amikor (szerintem) visszaél a jófejségemmel? Vagy hogy lehet ezt a viselkedést büntetni?