Ti elajándékoznátok? Vagy mi legyen?

Egy hányatott sorsú német juhászról van szó. Belgiumban született, ott képezték ki hullakereső kutyává. Aztán egy rendőr megvette és dolgozott vele egy darabig, utána kiköltözött Amerikába és a kutya az anyjánál maradt. Ott nem igazán foglalkoztak vele, csak elvolt a kertben. Végül megtámadta a nő másik kutyáját, ezért egy családhoz került ideiglenesen, később egy szolgálati kutyákkal foglalkozó kennelbe. Innentől nem tudom, mik történtek vele, de amikor elkezdtem náluk besegíteni, teljesen depressziós volt, hullát keresni nem volt hajlandó és nagyon agresszív volt minden kutyával. Elkezdtem foglalkozni vele és teljesen megváltozott. Nagyon nehezen nyertem el a bizalmát, de mostanra a csillagokat is lehozná nekem az égről. Viszont én egyetemre mentem, sajnos koleszba és ugye nem hozhatom ide. A főnököm megengedné, hogy a munkahelyemen tartsam, de ott nem tudom elzárni és folyton jönnek-mennek, nyitják a kaput, nem tudnám garantálni a szökésmentes elhelyezést, meg sok más módon is megsérülhet ott. Hétvégénte látogatom, de ez nem az igazi, hét közben be kell érnie napi két rövid sétával. Mivel senki mással nem hajlandó dolgozni, már csak azért tartják a jelenlegi helyén, mert tudják, hogy szeretem. Azon vagyok, hogy magamhoz vehessem, de ez még minimum fél év, ha egyáltalán sikerül a jelenlegi helyzetemben. A barátnőm szerint el kéne engednem, felajánlotta, hogy segít leinformálható gazdit keresni neki. Ő nagyon különleges kutya, egygazdás, érzékeny, akinek el kell nyerni a bizalmát. Nem olyan, mint a többi nj, akinek mindegy kivel, csak munka legyen. Hajlok arra, hogy a barátnőmnek igaza van, de rossz belegondolni, hogy cserben hagyom. Mit tennétek a helyemben?