Két kutyát hogy célszerű láb mellé szoktatni séta közben? Úgy, hogy egymás mellett mennek az egyik oldalamon, vagy mindkét oldalamon egy-egy kutya?

Ahogy neked kényelmes. Nekem egy oldalon megy a kettő, az öreg van kívül, mert ő már tudja a rendszert, a kicsi meg belül, mert neki néha még be kell jelezni. Különösebben nem kellett a helyzekedést tanítanom, az öregnek csak szóltam, hogy lábhoz, és mivel nem fért oda rendesen, megmutattam neki párszor, hogy hol tud jönni. Bár ezt csak tömegközlekedésnél használjuk, amúgy a hétköznapokra van a "vissza" parancs, ami csak azt jelenti, hogy nem előzhetnek meg, olyankor úgy mennek, ahogy jól esik, sőt, lemaradhatnak pisilni is; olyankor az öregem általában mögöttem battyog, a kicsi meg hol jobbra, hol balra, attól függően, hogy éppen honnan sikerült beérkeznie.

Ha még mindkettőnek kell néha jelezni, hogy ne kóricáljon el, akkor valószínűleg praktikusabb a két külön oldal (az ügyesebbik kéznél a gázosabb). De próbáld ki, aztán döntsd el, hogy kényelmes :)

Ha tisztán használod az adott szabályt, nagyon könnyen beleszoknak a kutyák. A nyugis láb mellett sétára nekem az ide a vezényszavam, ez jelenti azt, hogy nekik most a bal oldalamon kell maradniuk. Az idősebb van nálam is kint, mert a fiatal nagyon szorosan jön ilyenkor mellettem, így az idősebb magától kintre igazodott. Mikor kitörtek, ahol értem ott fogtam meg őket, nyakuknál, oldalukon a bőrt, szőrüket, és raktam vissza magam mellé, persze egy jól irányzott tiltószóval.

Illetve nálunk van egy olyan szabály, hogy kb. 2 méternél messzebb nem mehetnek tőlem. De előttem, mellettem, mögöttem bárhol lehetnek, szaglászhatnak, pisilhetnek, stb., viszont ezt a távot nem hagyhatják el. Ez is szabály, ha hibáznak ezért is büntetés jár.

A visszát úgy tanítottam, hogy kiadtam a vezényszót már a kapuban (mi séta elején mindig így megyünk egy kicsit), tök mindegy volt, melyik oldalamon van, és aztán nem hagytam, hogy megelőzzön. Ha csak kicsit előzött be, akkor pórázrántás vezényszóismétléssel, vagy érintés; ha nagyon, akkor fék, megvárni, amíg visszamászik (eleinte pórázos segítséggel, később anélkül), rövid dicséret szóban, és utána lehet megint menni. Kézjellel is segítettem az elejétől, mutattam magam mögé, meg csettintettem, amit előzőleg már nagyjából megtanult követni, ezzel elég hamar el lehetett kezdeni póráz nélkül is gyakorolni. Illetve ha megállt valamit megszagolni, és hátulról száguldott előre, akkor fék és kitett tenyér volt a jelzés, hogy stop van, meg még mindig érvényes, hogy ne másszál el. Aztán persze volt egy hosszú időszak, amikor már értette, csak nem tudott sokáig odafigyelni magára, hogy hol kóricál, vagy valami nagyon elvonta éppen a figyelmét, amit feltétlenül és azonnal meg kellett néznie, ott aztán volt minden a kis csoszogásos jelzéstől kezdve az érintésen, hátsó láb gáncsoláson keresztül az irdatlan sallerig, de megérte :) Főleg mondjuk a rövid csoszogós fékezés kellett, mert jobbára tényleg csak elfeledkezett magáról.

Na most ez egy módszer, más kutyánál nem biztos, hogy ugyanígy fog menni; a lényeg az első monadtban van. Megmutatod neki a saját stílusotokban, hogy ha ez a vezényszó elhangzik, akkor az ő lábfeje nem előzheti meg a tiédet, ezen kívül bármit csinálhat (vagy nem, ezt döntsd el; a lényeg, hogy pontosan tudd, mit vársz el tőle, és ezt korrektül kommunikáld is felé).

Egyrészt ahogy jobban tudod őket irányítani, másrészt ahogy ők jobban megtalálják a helyüket.

Te magadon is észre fogod venni, hogy jobb, hogy egy oldalon csak 1 kutyára kell koncentrálni, vagy hogy csak az egyik oldaladra kell figyelned, ott viszont mindkét kutyára.

Meg a kutyákat is figyelni kell, mert néha egyszerűen eltökélnek egy pozíciót maguknak, (pláne 3-4 kutya esetében) és ha ott érzi jól magát, ott tud "kizökkenések" nélkül szépen sétálni, akkor ott kell hagyni, nem érdemes egy jól működő dolog ellen dolgozni.