Ennyire érdektelenek lennének az emberek? Vagy vakok? Buták? Mi ez?

Nekem nem egyértelmű, hogy hogy lehet póráz nélkül eljuttatni egy állatorvoshoz.

Na ha mégis lenne nálam, nem szívesen sétálnék 2 km-t a legközelebbi állatorvoshoz. (kocsim nincs)

A mi állatorvosunk, ha bevisznek egy kutyát, akkor általános állapotfelmérés címszóval megtapogatja, hőmérőt dug a seggébe és elkér 3000Ft-ot, és megmondja, hogy nincs komoly baja.

Ha koszos a kutya, akkor ez a 3 perc 7000Ft lesz.

(vagyis volt még 6 évvel ezelőtt, mikor még volt kutyám)

Ha meg messze lakik a kutya gazdája, akkor az még plusz kiadás.

Na nekem sem időm, sem pénzem sincs ilyenekre.

Szóval itt Pesten mindenkinek a maga baja a legnagyobb.

Nem mindenki a te kis rózsaszín romantikus világodban él!

Sokan félnek a kutyáktól, nem értenek hozzá. Olyan vagy amilyennek látod te is az embereket. De tőlem dícséretet kapsz ha erre vágytál, ügyes vagy itt egy jutifali.

Budapesten, főleg szilveszter környékén szinte minden állatmentő szervezet tart készenlétet, akikhez lehet bejelentést tenni. Annyit kell tennie a megtalálónak, hogy megvárja a kutyával, amíg ők kiérnek.

Egyébként szerintem Budapesten még mindig sokkal kisebb a közönyösség, mint vidéken. Vidéken egy jól ápolt kutyust is "kóbor ebnek" titulálnak és tojnak rá. Vagy befogják és megtartják, mert jó lesz az őrizni a házát és nem is törődnek vele, hogy esetleg lehet gazdája szegénynek.

A kóborlás is más fogalom, hiszen falu helyen több olyan kutya van, akiről mindenki tudja kié és azt is tudja, hogy haza fog menni. Nehéz megkülönböztetni egy kóborkutyát a rémülten meglépett kutyáktól, úgyhogy Budapest szerintem még nincs is rossz helyzetben. Könnyebb felismerni a problémát és könnyebb segíteni is, főleg ha hagyja magát a kutyus.

Egyébként az a 33 perces útvonal valószínű sétatempóban lehet annyi, ha a kutya riadtan lépett meg valahonnan, akkor sokkal gyorsabban tehette meg ennél.

Budapest azért is jó helyzetben van, mert itt többnyire szeretik az emberek a kutyáikat! Lakásban tartják, sétálni járnak, foglalkoznak velük és amelyik kutyával foglalkoznak, annak van regisztrált chipje. Az ilyenkor elkóborolt kutyák legnagyobb %-a valamilyen formában hazatalál szerencsére. Vidéken ez sem jellemző, főleg ha valami erdő irányába indul meg, nem lakott terület felé.

Én sem fognám meg. Mármint ha feltűnően szép, ápolt kutyát látok kóborolni, akkor megpróbálom odahívni, esetleg kajával magamhoz csalni, de ha nem jön, akkor nem kezdem hajkurászni.

Mindennek ellenére maradjunk már a realitásoknál. Ha rohansz munkába, mész időre a gyerekért, időpontod van bárhova, akkor nem késhetsz fél órát, mert kutyát kergettél. Aztán mit csinálsz, ha nincs meg a gazdája? Akkor át kell juttatnod menhelyre, vagy csinálnod kell vele valamit, amíg nem jönnek érte, ami különösen vidám ha van pl egy macskád is.

Egy elveszett kisgyerekkel azért jóval könnyebb több okból is. Kezdetnek senki sem fél tőle. Meg tudja mondani a nevét és a szülei nevét. Lehet, hogy tudja a saját címét is, vagy tudja, hogy hova jár oviba. Na nem mintha ezzel foglalkoznod kéne, mert simán kihívhatod a rendőrséget, vagy besétálsz vele az első kapitányságra ha közel van. Szóval jó esetben 20 percen belül nem a te gondod és biztos nem kell hazavinned, pénz költened rá orvosnál, vagy sorsára hagynod az utcán.

Valóban átsiklottam felette.

Én nem költöttem volna más kutyájára.

Egyébként itt, Bp külváros nincs minden sarkon kisállatbolt.

3km re tudok egyik és másik irányban is.

Azért beláthatod, hogy kocsi nélkül problémás, ha meg van az embernek kocsija, akkor nem biztos, hogy bevállalható a kutya, lehet hogy nem hagyna vezetni...

Én is hoztam már haza (bicajjal, táskában) és mentettem meg legyengült, fetrengő egerészölyvet, varjút, röpképtelen harkályt....

De az messze nem olyan költséges és felelősségteljes mint egy kutyát...

Ha olyan lenne a kertem, hogy lehetne benne kutyát tartani, akkor lenne kutyám.

Akinek van kutyája az meg féltené a sajátját, ha a kóbor kutyának nem találják meg a gazdáját és a menhelyben nem tudják fogadni...

Ezer meg egy racionális oka van, hogy az emberek miért nem akarnak ilyenekkel foglalkozni.

Figyelj, én szívesen lennék ilyen segítő. Akkor adsz rá pénzt? Vagy mégis hogy magyarázza az ember, hogy megértsd? Nem mindenkinek van pénze arra, hogy más kutyájához hívogassa az orvost, pórázt vegyen neki, aztán kifizesse a chipolvasást, kezelést ha kell, szállítást, anyámkínját. Sajnos ez van. Ha megnyerném a lottót, én is ilyen adakozó lennék, de sajnos nem nyertem meg. Addig pedig én és a saját állataim fontosabbak mint egy ismeretlen állat.

És továbbra is érdekesnek tartom, hogy a gazdáról egy rossz szót sem szólsz.