Féltékeny lehet az udvaron tartott kutyám a szobakutyámra?

Előzőnek: Szerintem meg arra vágyik, hogy vele is foglalkozz egy kicsit, ne csak a cuki kis szőrgombóccal.

Én nem tartom tisztességesnek, hogy az egyik kutya bemehet veled a házba, el van kényeztetve, puha szőnyegen/kanapén alszik, míg a kerti kutya egész nap arra vár, hogy kimenj vele játszani és kapjon egy kis simogatást. Nekem biztos nem lenne szívem kizárni az egyik kutyát és elviselni a másik csalódott pillantását.

El kéne végre fogadni hogy a kutyák NEM EMBEREK. Nem úgy gondolkoznak mint egy ember. Ha te azt látod hogy féltékeny akkor nem az! Mert ez egy emberi érzelem. A kutya pedig nem ember mint mondtam. Nincs náluk olyan hogy mi a tisztességes.

Amikor te azt látod hogy féltékeny akkor valójában rangsorproblémák vannak. A kinti kutyád (felteszem jogosan, mivel idősebb, nagyobb, régebbóta van ott) feljebb képzeli magát a rangsorban mint az új kiskutya (szerencsétlen esetben akár feléd is). Épp ezért ellenkezik a logikájával, hogy ő van följebb mégis a kiskutya a kiváltságos és mehet be. Amikor találkoznak akkor megpróbálja kifejezére juttatni fölényét.

Az én kutyáimmal meg az a helyzet, hogyha tisztázva van a rangsor akkor a kutyák nem szólhatnak semmit (és nem is akarnak mert nekik tökéletesen jó ha az ember irányít, csak azt ki kell érdemelni). Ezen kívül egészen véletlenül pont az a kutyám van bent velem aki amúgy is alattam van közvetlen a rangsorban, az összes többi kutya fölött...

Azért meg elnézést hogy így tartom őket, sajnos nincs akkora lakásom ahol elférne ennyi kutya, viszont a kertem bazinagy. Az öreg kutyát meg nem tarthatom kint. De ő is mindig menne ki és a többi is imád kint lenni. Ugyanúgy foglalkozom velük, nevelem őket, játszunk, iskolába járunk stb az egyetlen különbség hogy az egyik bent alszik a többi meg kint. Nagyon jól érzik magukat, szépek, okosak, vidámak, tehát akkor hol is van itt a nagy szenvedés? Ha jól nevelsz egy kutyát, és nincsenek előnyei abból hog bent van (pl nem foglalkozol vele többet mint a másikkal, nincs elkényeztetve) akkor minden döntésed elfogadja.

Nem azt mondtam hogy nem képesek érzelmekre mert nagyon is képesek, de NEM EMBEREK!

Én is mesélhetek valamit... Volt egy nő, szépen eléldegélt a két kutyájával. A két kutya imádta egymást, de aztán jött egy harmadik, egy fiatal. Először rosszban voltak, hát persze új kutya, randsor stb. Aztán a nő szépen átvette a vezetést és a bajok megszüntek. Igenám, de egyszer a két első kutya közül az egyik beteg lett és meg kellett műteni. Lett egy nagy varrás az oldalán. A nő hazavitte, ápolgatta. És mit gondol ilyenkor az ember? Szegény sajnálatraméltó kutyus, most jobban kell szeretni. Hát persze ez természetes. Csakhogy a kutyák máshogy gondolkoznak. Épp ezért amikor a nő nem figyelt egy kicsit, ők beszabadultak hozzá és majdnem megölték. A nő alig tudta megmenteni. Az egyik támadó ugye a régi kutya volt aki imádta. Aztán külön kellett őket tartani. Mert a kutya nem ember, ő falkaállat, ahol a gyengének nincs helye mert veszélybe sodor mindenkit. Vannak keményebb kuyák akik előtt ha földre kerülsz, akár életveszélyes is lehet... Ez van. Tudom illuzióromboló, de aztán ha ezt megszokja az ember akkor neki is meg a kutyának is sokkal jobb mert tudjuk mire van szüksége és nem saját magunkból indulunk ki.

8 éve élünk így. Egyik kutya bent alszik, a többi kint. Ez csupán a különbség. Mégis mind nagyon boldog, és szétfogadó. Nem ettől függ a dolog hanem az összes többi dologtól amit a gazdának adni kell.