Kedvetlen és nincs kedve játszani? Lehet ez a 'konkurencia' miatt? Hogyan lehetne segíteni rajta?

Van egy 5 éves labradorom, aki idén nyáron ellett 3 kiskutyát, közülük egyet megtartottunk. Szegény már nagyon kerülte őket, amikor elajándékozható korba léptek és túl aktívak lettek, de előtte jó anya volt. Éppen ezért nem hittük, hogy 'baj' lehet abból, ha az egyikőjük itthon marad.

Ennek más okai is voltak: amikor korán reggel valaki elment a boltba, ha elmentünk otthonról, sokáig nem jöttünk haza, vonyított egyet-kettőt. Sajnáltuk, mert egyértelműen magányos volt, hiába foglalkoztunk vele annyit.

Sajnos nem a kezdetektől fogva, mert már jóval több volt mint 5 hónapos (talán 6 is múlt már) amikor megkaptuk. Nagyon nehezen lehetett rávenni arra, hogy játsszon. Nem kellett neki semmilyen játék, amit kapott azt mind elásta, kettő maradt meg azóta. Inkább abban lelte örömét, ha tanítottuk és elvittük sétálni, igazi túrakutya lett belőle. Volt egy kutya barátja is, de egyéb okok miatt már jó 3 éve nem találkoztak. Nagyon okos kutya és olyan szófogadó amilyet még sosem láttam, de tisztára mintha kicserélték volna, amióta a kölyke itthon van.

Ránézek és azt látom, hogy szomorú. Nem tudom megmondani miért, de ez így van. Ha veszünk valamit, abból mindig kettőt, sosem kapott többet az egyik, mint a másik. Ennek ellenére az idősebb kutya mindig hagyja enni a kicsit, ha kap valamit megengedi hogy kivegye a szájából. És rájöttünk, hogy ideje megtanítani a kölyköt, hogy azt eszi meg amit az ő tányérjába kap, de eddig nagyon nem tanítottam neki semmit mert elég butuska, még nagyon kölyök volt, jelenleg 4 hónapos, de az "ülj!"-t már tudja.

Ha odamegyek, hogy megsimogassam a kicsit akkor a nagy rögtön lelép és teszi a dolgát, eszi a füvet stb. Ha játszok velük, akkor csak a kölyök hozza vissza a labdát (eddig se volt az anyja játékos, de azért ez már durva, mert tényleg: semmi) pedig előtte (őszi szünetbe)még olyan jól eljátszottam velük. Régen imádta húzni a kötelét, hogy én a másik végén majd' orra buktam, már nem érdekli. De nem bántják egymást meg semmi, egy házban alszanak... A nagy nem hagyja magát simogatni, a kicsi mindig odafurakszik. Hiába nem simogatom őt, ráugrik a nagyra és 'megfogja' a kezem a szájával. Olyankor elhajtom, mert azért meg kell szeretgetni a másikat is... Ezért sokszor ő kap meg mindent először (kiv. a jutalomfalat) hogy hagyja a nagyobbat. Persze visszajön aztán, de még is jut a másikra idő. De ha a kicsit akarom tanítani akkor meg a nagy nem hagy békén, de ez csak a kaja miatt van. Ha véletlen néha kinézek az ablakon, szoktam látni, hogy játszanak együtt a labdával, vagy csak birkóznak.

Tehát jól elvannak, de a nagy még is szomorú. A nagy már nem vonyít kicsit sem és nem nagyfizik ha elmegyünk. Úgy vettük észre az elején, hogy jót tett neki, hogy nincs már egyedül.

Mi lehet a baj? :o Mit kellene tennem hogy visszakapjam azt a kutyát aki hozzám került 5 évvel ezelőtt?