Ezért kaphatott oda?

Van 1 1,5 éves kistestű kutyám és egy ugyanilyen hosszú kapcsolatom, az első naptól együtt élünk szinte. Mikor megérkezett a kölyök, elmagyaráztam a páromnak mindent, és nyomatékosan megkértem, hogy ugyanazokat jutalmazzuk és büntessük. Ez nem igazán sikerült, a legapróbb "bűnökért" is leüvöltötte, sőt meg is ütötte (pl, a földre letett táska megszimatolása, én ezt nem tiltottam soha, mivel a padló az ő szintje, így az arra letett dolgokat szerintem nyugodtan megvizsgálhatja). Emellett soha nem foglalkozott, nem etette, nem jött oda, mikor tanítottam.

Meg is lett az eredménye, elég a kutyára ránéznem, szinte tudja, hogy mit akarok, a leghalkabb suttogásomra, vagy legapróbb kézjelemre azonnal teljesíti a parancsot, az utcán laza pórázzal sétál, ha elengedem behívható.

A barátomat meg simán hülyének nézi. Már kb 1 hete mondogatta nekem, hogy morog rá a kutya, ha felengedi a kanapéra, abban nem kételkedtem, hogy morog, de azt hittem, hogy ránehézkedett a farkára vagy ilyesmi. Ma reggel tanúja voltam. A kanapén fekve tanultam, a kutya a hasamhoz gömbölyödve szundikált-akkor mehet fel bútorra mikor hívjuk, és első szóra le kell mennie- mikor a barátom mögém akart feküdni, a kutya felpattant, morgott és az arca előtt közvetlenül csattintotta össze az állkapcsát. Persze másképp reagáltunk hirtelen, én leküldtem a kanapéról, ő meg adott neki egy pofont.

Tudom, sokszor hibáztam mikor nem hagytam megütni a kutyám, de szerintem e ember, se állat nevelésében csak hátráltató tényező. 1-1 "atyai pofonnal" egyet tudok érteni, ha jókor kapjuk el a pillanatot, de akkor is, inkább a kutya grabancát rángattam meg.

Egyértelmű, hogy a falkasorrendet kell újraértékelnünk és ehhez egyedül kevés leszek, őt is tisztelnie kell a kutyámnak, így jobban részt kell vennie az életünkben.

A kérdés, arra irányul, hogy ezért fordulhatott-e vele szembe, vagy másért.

Gyakran járok a kutyával vendégségbe, vagy anyukámhoz, nagymamámhoz vagy átmehet szomszédolni is, nagyon örülnek ott is neki. Soha senki nem említette, hogy emberrel vagy állattal így viselkedett volna.

Mindig úgy voltam, hogy mindegy, hogy 1,5 kiló a kutya vagy 80, ugyanolyan neveltnek kell lennie, minden esetben, mikor nem tudom eldönteni, hogy a viselkedésén nézzek-e át, abba gondolok bele, hogyha rotim lenne mondjuk, mennyire tartanám semmiségnek a viselkedését (pl húzás).

Ami még meglepett, hogy a kutya már előttem is mert "rátámadni" a barátomra.

Szóval egyelőre biztos nem tanácsokat kérek a nevelésre, mert vannak terveim, csak arra vagyok kíváncsi, mennyire játszhattak szerepet a helyzet kialakulásában az ütések és az, hogy nem foglalkozott vele soha.