Kutyatulajdonosok, párkapcsolatban kutya miatt az alábbi kényes kérdést hogy rendeznétek, milyen megoldást mondanátok?

A kutya féltékenységéhez tudok csak hozzászólni, a többvel nem volt tapasztalatom.

Szóval, ha jó a kapcsolat a kutya és a gazdája közt, akkor a kutya nem lehet féltékeny. Van egy gazdája, a gazdának van egy párja, akihez a kutyának semmi köze. Nincsenek hisztériás nagyrohamok mert a gazda mellé más feküdt mint a kutya, nincsenek előjogai a kutyának. Te is ugyanolyan fontos vagy a gazdinak mint a kutya, és ezt neki kell elmagyarázni a kutyájának. Ezért mondom, hogy ha jó a kapcsolat a kutyával. Ha nem, és ne adj isten a kutya "hordja a nadrágot" akkor lehetnek balhék.

1. Minden követ megmozgatnék az allergia kezeléséért. Immunterápia, gyógyszeres kezelés, diéta, fekete kakas áldozása, akármi.

2. Sűríteném a kutyám szőrének-bőrének ápolását. Ha kell, profi kutyakozmetikus segítségét kérném.

3. Sűríteném a takarítást a lakásban. A kutyát kitiltanám a hálószobából, illetve amennyire lehet, megpróbálnám a bútorzatot is olyanra alakítani, ami kedvező az allergiásoknak (pl. nem kárpit huzatok, hanem műbőr, stb.) Kijelölnék 1 szobát/helyiséget, ahol tartózkodhat a kutya.

4. Ha mindez nem elég, akkor megfontolnám a kutya kiköltöztetését, de SEMMIKÉPP sem tél elején. Tavasz végén, nyár elején kiköltöztetném, és jó táplálással, vitaminokkal, fokozatosak szoktatnám hozzá a kerti életmódhoz, és persze kacsalábon forgó kutyaólat kapna.

Az én férjemről is most derült ki, hogy macska- és kutyaallergiája van. Mindkettő van a lakásban. Nem súlyos az allergiája, tehát nem fullad be vagy ilyesmi, de nem is javítja az életminőségét. Száműztük az állatokat a hálószobából, gyakrabban porszívózok (HEPA filteres, jó minőségű porszívóval), gyakrabban használom a furminátort, és gyakrabban fürdetem a kutyát.

Mennyire súlyos az allergia? Ha én lennék allergiás a párom kedves állatára, de csak enyhe vagy közepes mértékben, tehát tudnék egy légtérben létezni az adott állattal, mindenképp törekednék a kompromisszumra.

3 kutyám van, allergiás voltam a kutyaszőrre. Eszem ágában sem lett volna kidobni őket.

icipicit hasonló "problémával" kerültem szembe, mikor összeköltöztem a barátommal, én ugyanezt csináltam, az ágyban aludtam a kutyával, barátom pedig úgy volt vele, hogy az ágyra ne jöjjön már fel a kutya. Sokáig vitáztunk, senkinek sem volt jó. Aztán tudod mit csináltunk?

Leültünk (najó lehet álltunk tök mindegy), és megbeszéltük, hogy ki mit szeretne, és mit nem, és hogyan lehetne megoldani.

Én, ha a ti helyetekben lennék, azt választanám, hogy mostantól minden nap többet foglalkozzatok a kutyával, mint eddig. Takarításra is figyeljetek oda, én 2naponta takarítok, és semmi allergiás reakcióm nincs. Igaz, elvesz az életemből 2 naponta félórát, plusz nagyobb a vízszámla, de megéri. Aztán lehet kapni olyan kutyasampont, ami elnyomja a kutya szagát valamennyire (persze nem teljesen..), nem tudom a nevét vagy a márkáját, de láttam már ilyet. Aztán, ha a kutya bőre nem bánja, lehetne többet fürdetni, meg fésülni, hogy minél több elhalt kutyaszőr tűnjön el.

Másrészt, pedig, mivel írtam a több foglalkozást, ezzel párhuzamosan, FOKOZATOSAN szoktassátok ki az előszobába a kutyát, vagy oda, ahol meleg van, de nem jártok sokat. Tehát a fürdő nyilván nem jó, vagy a konyha, ezért írtam az előszobát. Nekünk mondjuk a szobában van a kutyák fekhelye, de a kanapét is elfoglalhatják, ha jó viselkednek. Viszont lemondtam az ágyban kutyáról. És meglepő, de 1-2 hét után nem is akartak feljönni, nyilván ha felhívom őket, akkor egyből ugranak, de nem vágynak rá, megértették, hogy van saját helyük. Másrészt pont nem szabad az ágyban aludnia, a falkavezérség miatt, ha féltékeny a kutyád, akkor nem te vagy a főnök.

Ugyanis egy alsóbbrendű tag a falkából nem aludhat ott, ahol a főnök.

Kintre szerintem ne rakd, mert megfagy, nem kinti kutya. Kinti kutya a kaukázusi, meg a pireneusi, de a foxi nem :)

Sok szerencsét. Amúgy, ha a barátod nagyon hisztérikázik, és nem tudtok dűlőre jutni, akkor dobd. Olyan megoldás kell, ami mindhármótoknak jó. Kompromisszumot kell neked is hoznod (nem lehet a hálóban), neki is (ki kell bírnia, hogy az előszobában van a kutya). És így mindenki jól jár:)

Simaszőrű foxi (rendszeresen vadászó kutyus) tulajdonosaként a következőket javaslom:

az a helyzet, hogy a kutya személyiségétől nagyon sok minden függ.

A mi foxink kint lakik az udvaron, hőszigetelt, puha, meleg házban, szél és esővédett helyen, még külön díszkerítése is van (10cm) amiről nagyon büszkén tudja, hogy az az ő tulajdonához tartozik :) a minikerítésen belül (csak egyik oldalt van, és tulajdonképpen díszítés) ő az úr.

Ő utál bent lenni a házban, mint az elődje is, aki szintén vadászó foxika volt, és nem igaz, hogy nem való nekik, mert 16 éves korában szenderült jobblétre öregségben.

A mostanink is imádja az udvart - persze, nagy udvar, és rendszeresen ki van fárasztva is - és még tűzijátékkor se marad bent a házban.

Minden azon múlik, hogy van a kutya szoktatva.

Tehát ha a kutya eddig is félig kint félig bent volt, akkor szerintem meg lehet próbálkozni azzal, hogy fokozatosan (melegebb évszakban) egyre többet és többet van kint. A foxik nagy mozgásigényű kutyák, az előzőnk, a 16 éves kutya még csak beteg se volt sohase, és a mostani is nagyon egészséges kutyuska.

Nagyon szeretjük a kutyát, az életünk része, de azért egyesek elfelejtik, hogy bármennyire is az, azért már csak nem helyezzük a szerelmünkkel egy szintre.

Bizonyára lesz, aki nem ért egyet, de én bizony ha szeretem azt a férfit/nőt akinél ilyen probléma áll fent, azért nem őt vetném alá mindenféle terápiának, azért ne essünk már a ló túloldalára.

A kutya van az emberért, és ha nekem allergiám lenne - egyik gyerekemnek is van, de így udvaron nem okoz problémát, jókat játszanak és sétálnak - én nem hinném el annak az embernek, hogy valóban szeret, ha azt javasolná, hogy egy állat miatt nekem kelljen állandóan gyógyszert szedni.

Szeressétek a kutyákat, mert valóban teljesebb velük minden, de amit manapság egyesek csinálnak az pszichés eset sokszor, sokan társpótléknak használják, ahelyett hogy inkább embertársakat (vagy pszichológust) keresnének.

Ja mert a kutyához nem kell emberileg alkalmazkodni, az hűséges és szeret, akármit csinálsz, na itt a probléma, és itt tartom károsnak a mai kutyabolondériát.

Pedig gyerekkorom óta van kutyám, és én is állatbarát vagyok. Viszont tudom, hogy hol a kutya és a többi állat helye. És nem helyezem a párom, a gyerekeim elé, sem velük egy szintre, anélkül is tudja, hogy szeretjük.

Arról nem is beszélve, hogy a kutya azért nem szokott annyi ideig tartani, mint a házasságok. Persze, aki abból indul ki, hogy nem biztos, annak nem való társ, az maradjon egyedül a kutyájával.