Ezt hívják felelősségnek, vagy szado-mazo vagyok?
Befogadtam egy kutyát, akit a hajdani gazdája el akart altatni, és nem akarta odaadni senkinek. Én rávettem, hogy legyen az enyém.
A kutyáról azt kell tudni, hogy elég morci, teljesen bevédi a kajáját, fekhelyét, mindent, ha nem tetszik neki valami, odakap a kezemhez,de igazából még (MÉG) nem szerzett sérülést, csak mondjuk lábon kihordtam már vagy 1Millió szívinfarktust, hogy most ott abban a percben végem..
De nem gondoltam arra, hogy leadjam, neadj' Isten elaltattassam, mert hiszem, hogy idővel jobb lesz, vagy legalábbis enyhülni fog.
Jól teszem? Mivel igen messze élünk bármilyen kutyasulitól, és drága, hogy kijöjjön, így heti 1x szokott kijönni, vagy 2 hetente 1x. Eléggé lestrapált kutya, igazából mindenre morog, ami ismeretlen. Gondolom, nem volt szép élete láncon kicsapva a kertbe :(
Nálunk jó helye van, beengedjük a lakásba is, bár azért a szobámba még nem merem, attól félek megesz éjszaka:D
Olyan 8 éves lehet, én meg vagyok 19, kezdő kutyás.
Normális, hogy szeretem, de igazából parázok tőle erősen?
válasza: válasza:Én most fogadtam örökbe egy 7 éves keverék kutyát. Igaz haverkodósabb fajta, de nem mondom hogy nem volt bennem a frász, hogy mire mit reagál, nem-e akarja megenni a kezemet is, ha elhúzom a tálját szerencsére nem.
Na mimdegy, azért mondtam el, tudd hogy normális hogy tartasz tőle.
De. Megoldást tényleg csak a kutyakiképző jelenthet, abból is a gondosan megválasztott fajta.
Ha nálad ez teljesen kizárva, akkor a B lehetőség az az, hogy keresel neki másik gazdit. Ne menhelyre add, vagy gyepire, mert ott egészen egyszerűen nem tudnak vele foglalkozni, millió másik kutya miatt. Szóval vagy tényleg kutyasuli, vagy valaki olyan gazdi, aki tudja kezelni. (Házilag ezt nem tudod megoldani, még egy kiképzőt is megizzaszt. A másik pedig az, hogy szörmyen veszélyes is.)
válasza:Hát, nem tudom. Én is féltem az első kutyámtól (mondjuk ő egyáltalán nem volt odakapós), de elmúlt.
Annyiból, amit írtál, nem derült ki számomra:
Mióta van nálad? (Ha még csak rövid ideje, akkor még adhatnál magatoknak időt az összeszokásra. Az egyik befogadott macskánk úgy 3 hónap alatt illeszkedett be, igaz, veszélyes ugye nem volt a helyzet)
Annak ellenére, hogy tartasz tőle, mennyire próbálsz "falkavezér" lenni és milyen eredménnyel? (Ha a "félelmed" ellenére határozott és következetes vagy, és még nem régóta van nálad, hátha "beleszokik" az új helyzetbe. Ha viszont egyértelműen nem bírsz vele, akkor legjobb, ha új helyet keresel neki.
Párszor már voltatok kutyasuliban. Ott hogy látják a helyzetet?
Természetesen a te biztonságod az első. Ha félsz tőle vagy ha úgy érzed, veszélyt jelenthet rád vagy a családodra, akkor válj meg tőle! Ha ennyire nem rossz a helyzet, és még nem régóta van nálad, adj neki időt és kérj segítséget (akár plusz tanácsot a kutyasuliban.) Ha viszont huzamosabb idő eltelt, és nem látsz fejlődést, akkor keress neki új helyet!
2 hónapja van nálam, és azért akarta kilövetni az előző gazdája, mert megharapta a feleségét (hogy miért ,arról össze-vissza zagyvált, úgyhogy nem tudok értelmeset én se mondani)
Igazából azt látom amit a kiképző, hogy tök bizonytalan a kutya, és nem tudja, hogy mit akarok, és ezért véd mindent...hogy is mondta..megelőző agresszió!
Szóval most azokat próbálom amiket mond, de k.u.rva nehéz, mert szegény kutya a pórázt még hírből se hallotta. És ugye most szoktatom ahhoz, de ha érzi, hogy megfeszül hátrakap, de látszik, hogy ki van készülve ettől a sok új dologtól. Most azt kell tanítanom neki, hogy megszokja a pórázt, és mikor eszik, akkor csak szimplán járkáljak mellette, mármint nem közvetlenül mellette, hanem kb. 1 méterre tőle. És szépen dícsérjem, hogy jó kutya, okos kutya.
De mondta a kiképző, hogy ne várjam el, hogy ilyen korban már teljesen hozzám fog szokni, viszont javulhat a helyzet, ha megfelelően tud alkalmazkodni. Ja, meg sajnos jó lassan fogjuk ezeket csinálni, mert nem szabad leterhelni az agyát, mert a hirtelen sok újjal csak rosszabbat érünk el.
Kemény, német juhász amúgy. Eddig is voltak kutyáink, de azok a szüleimé voltak legfőképpen. Egy puli, egy tacskó és kuvasz volt, amikre emlékszek, de ezt én harcoltam ki, mert már régóta örökbe akartam fogadni, de a Kuvasz eléggé bolond volt (igen, sajnos nem volt szocializációja kiskorában, de legalább anyámék is fejlődnek, és kezdik érteni a jó kutyatartást:D)
válasza:Nem tudom, abban nem osztom a kiképző véleményét hogy nem ragaszkodna. Az enyém (kettes vagyok) szinte levakarhatatlan.
Abban viszont van igazság, hogy egyáltalán nem lesz sétagalopp, ugyanis már "régóta így van" és azok a kutyák,akik rájönnek vagy arra hogy tökjól megvannak ember nélkül, oder hatékonyan meg tudják védeni magukat tőle, nehéz újra megtanítani, hogy ugggyanmár, tökjó dolog az emberrel együtt lenni.
Nézd, ha félsz tőle, félted a családtagjaid, akkor semmiképpen sem érdemes kockáztatni- szerintem.
Szép dolog hogy megmentetted, de első kutyának nagyon meredek, főleg úgy, hogy az égegyadta világon nem volt sok köze az emberekhez.
Nem tudja mi az hogy falkavezér- hiszen falkája, családja kvázi nem volt neki.
Kérdés, hogy mik a te érzéseid ezzel kapcsolatosan, hogy elég elhivatott, rátermett vagy-e, vagy inkább másnak adod, egy sokat látott kutyásnak, aki tudja mi a teendő "vészhelyzetben".
Hát nem félek tőle így kimondottan, hanem csak nem ismerem és ez rémít meg. De bele sem merek gondolni, hogy mi lenne, ha nem lenne itt. Nagyon szeretem, pedig nem egy ölkutya nyilván, de néha nagyon édes pofa tud lenni :)
Nem biztos, hogy most már oda tudnám adni valakinek. Én azt gondolom, hogy még pár hónapig meglátom, hogy mit javul a kezeim (és az oktató kezei) között, és ha nincs javulás, akkor keresek neki egy másik otthont. De ha bármilyen javulást is elértem, akkor sikerem van, és egyértelmű lesz, hogy nekem való.
Alapjáraton elég értelmes kutya, bízom benne, hogy megérti, hogy neki jobb lesz minden most már. A meleget már látszólag nagyon élvezi :)))) nem is értem, eddig hogy lehetett kint, szinte könyörög a szemével, hogy engedjük be...de magától nem jön be, tiszteletben tartja a dolgokat. De ha hívjuk, úgy spurizik, fellök mindenkit:D:D
válasza:Látom az elhivatottsággal nincs gond. :)
Csak maradjon is így, sok sikert és boldog együtt töltött évet kívánok.
válasza:Hú, nem semmi, hogy bevállaltál egy ilyen kutyát, ez már önmagában tiszteletet érdemel :)
A kutyád szerintem egész egyszerűen annyira bizonytalan, hogy ezt vezeti le agresszióban. Ebben az a nagyszerű, hogy ha te képes vagy magabiztos gazdivá válni és agressziómentesen kezelni a kutya ilyen reakcióit, akkor gyönyörűen terelhető a kutya viselkedése egy jobb irányba.
Az első és legfontosabb dolog, hogy mindig maradj nyugodt. Legyél határozott (de ne erőszakos vagy zsarnok!), ha valami eldöntesz az úgy is kell, hogy legyen.
Van az "A csodálatos kutyadoki" című sorozat, na, ha másért nem is, de azért mindenképp érdemes nézned belőle pár részt, hogy ezt a nyugodt, határozott viselkedést lásd a gyakorlatban is egy kicsit. Ott nagyon jól látszik, mennyit számít ez.
Másrészt viszont én kőkeményen a pozitív megerősítésre fektetném a hangsúlyt. Ki tudja milyen elcseszett élete volt ennek a kutyának. Most első sorban nem hadakozni kéne vele, hogy ki a góré a háznál (fegyelmezni kell persze, de ne ezen görcsölj folyamatosan), hanem éreztetni vele, hogy nem minden olyan szörnyű, melletted lenni jó dolog. Annyi a lényege a pozitív megerősítésnek, hogy nem csak tiltasz egy rossz viselkedést, hanem rávezeted a kutyát, hogy helyette mit vársz el, a jó viselkedést pedig jutalmazod. Pl. ha hisztizik, amikor meglát egy biciklit a kerítéshez támasztva, akkor nem addig rángatod, amíg elhallgat, hanem rászólsz tök nyugodtan, megvárod, amíg lenyugszik (ez percekig eltarthat) és utána, amikor már megnyugodott, akkor még vársz egy kicsit és aztán megjutalmazod (lehet simogatás, virsli, stb.). Megtanulja, hogy megéri lecsillapodni, nyugodtnak maradni, mert akkor jó dolgok történnek.
Kaja bevédésre jó lehet, ha kézből eteted. Pár falatonként tedd a táljába a kaját.
Megtaníthatod neki a "hagyd" parancsot. Sokat segít, ha "cserekereskedelmet" folytatsz az elején pl. játékokkal. Ha odaadja a botot, adsz neki egy másikat.
Nekem is fogadott kutyám van,nagyon domináns és lobbanékony természet. Ő a többi kutyának támadt neki amikor ugyanarra a játékra vagy botra mentek rá, na itt jól jött a hagyd parancs. Sokkal nyugodtabban átengedi más kutyáknak a játékot, mióta ezt megtanulta, most már sokszor elég csak egy "á-á" és akkor is hagyja.
Nagyon fontos, hogy akármikor, amikor haladást értek el valamiben, mert ügyesebben csinál valamit, dicsérd meg.
Ha a nyakörvvel hadilábon áll, akkor mindenképp egy sima bőr vagy erős szövetnyakörvet javasolnék és semmiképp nem fojtót. Az egy ilyen kutyánál csak ronthat a helyzeten szerintem.
Én is csak mostanában kezdtem el fojtót használni (ezen stop is van), mert már csak egész apróságokon kell csiszolni séta alatt. Már eljutottunk oda, hogy nyugodt, nem ugrál ki semmire, hamar lenyugszik, ha rászólok, stb. Ha az elején fojtóval indítottam volna, megnézhettem volna magam, de a kutya is :D Most már csak finomhangolásra kell :)
Szerintem remek kutyát lehet majd faragni belőle, csak tényleg rengeteg munkát igényel. Minden nap. Az enyém 1 évesen került hozzám, ő kóbor kutya volt előtte, most 3 éves. Kb. 1 év volt, mire normális kutyát tudtam faragni belőle, ebből az első fél év az töketlenkedés volt a részemről :)
válasza: válasza:Kár, hogy a kérdezőt nem lehet felpontozni :"D
Minden tiszteletem és sok-sok szerencsét a kis Bodrihoz :D Lehet még belőle tök jó kutya (:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!