Mit tegyek. A kutyám és a cicám utálják egymást?

Szia, nekem a macsekom volt 8 éves, mikor a VADÁSZkutyám 3 hónaposan hozzánk került. Nem volt semmi baj, a kutyának az elejétől kezdve a tudtára adtuk, h a macska tabu, nem bánthatja. A macsek nem barátkozott vele, de elvoltak egymás mellett, nem volt gond. A cica egy pár hónapja elpusztult, a kuty más macskát nem túr el. Nem is mernék idehozni egy kölökcicát, mert annak csúnya vége lenne.

Szerintem az volna a lényeg, hogy próbáld meg a kutyád tudtára adni, hogy nem bánthatja a macsit. Bár lehet, hogy már el lett rontva a dolog azzal, h a kuty játszana, és kergeti a cicát, benne meg persze rossz élmények maradnak meg. Nem tudom, érdemes próbálkozni... Türelemjáték, és következetesség!

Üdv, keo

A helyzet az, hogy ezeket a kérdéseket még akkor kellene tisztázni, amikor csak "lesz" kutya.

Éppen azért, mert helytelen irányítás mellett kialakulhat egy rossz szokás (így is lett), amiről leszoktatni a kutyát sokkal nagyobb munka, mint az elvárt viselkedésre tanítani.

Csak nagy vonalakban:

A kutyának fel kell fogni, hogy a macska a családi falka része. (Ez soha nem 100%-os, a legjobb "barátok" között is megeshet a macska életébe kerülő levadászás.) Ehhez a felfogáshoz kell egy ketrec. Ebben van a kutya, tehát a macska haza tud menni. A kutyának a legapróbb nem kívánatos megnyilvánulását is erőteljes szidással, vagy akár citromos vízzel pofánspricceléssel, letakarással kell büntetni. A ketrec a teljes közönyig (macska járhat-kelhet szükséges.

Nálunk is a kutya a későbbi jövevény, a macska heves fújtatással és karmolásos fetrengéssel menekült még kézből is, a kis porbaf..ó kölyök közeléből. Most inkább kedvétől függ, hogy tűri-e a nyalakodást és szaglászást, vagy nyekergés mellett két lábon pofánkarmolja és harapja a kutyát (amit az nem különösebben érzékel támadásnak).

Az udvar más téma, joggal óvatos bármely macska. Ott már mi sem igazán foghatjuk meg, az utcán végképp.

Nem utolsó, hogy a kutya farkmozgatása épp ellentétes állapotot tükröz, mint a macskáé, tehát nem véletlenül értelmezik félre a nem megfelelően irányított találkozók során egymást.

Annyit fűzök hozzá, kedves Utolsó, hogy amikor nincs otthon a macska, a kutya számára nem látható, stb... Akkor a kutyát szeretgetni is kell, játszani, foglalkozni vele. Egyrészt ez sok-sok klassz alkalmat ad arra, hogy kutyában megerősödjön, ki a főnök. Mert előbb-utóbb el kell vele jutni oda türelemmel, hogy főnök engedélye nélkül a macsekot sem bántjuk-ahogy senkit. Ehhez nem csak fegyelmezés, hanem a kutya bizalma is kell, hogy őt szeretik, megbízhat a főnökben és a családban is. Jó dolog az azonnali (egy perccel később gőze nem lesz, miért kapott büntit...) fegyelmezés, de a vízspricc citrom nélkül is ok, nem kell, hogy maró anyag kerüljön a szemébe. De fegyelmezés mellett mindig kell éreztetni azt is vele, ha másban, egyéb dolgokban ő okos:) Pálda: ha visszahozta a labdát és odaadta, akkor azért dícséret jár, de csak ha leült, és pacsit adott, akkor símogatom meg. (Pacsi nem cirkuszi trükk: a kutya a feljebbvalójának emelgeti a mancsát csak.)

Az is igaz, hogy a macsekot látnia kell a kutyának! Úgy nem lehet megtanítani, hogy nem szabad, ha nem látja, hogy mit. Olyan ez, hogy amivel ritkán találkozunk lusz félünk tőle, az sokkal érdekesebb, mint ami természetes, hogy van. Mint egy kisgyereknél.

Kérdező! A kutyád fél a cicától, számára ő egy ismeretlen, misztikus valami. A félelmet nem fogod tudni büntetéssel kezelni! Azt csak úgy lehet, ha hagyod, hogy megismerje azt, amitől fél: amit ismerünk, attól nem félünk. Óvatosan, sok ötlettel el kéne érni először azt, hogy a jelenlétedben ne féljenek egymástól (ehhez kell a bizalom), aztán meg, hogy fokozatosan meg tudják figyelni egymást.