Utálom egyedül hagyni. Mit tegyek?

Minél inkább érzi rajtad a félelmet, annál inkább fog ő is félni attól, hogy egyedül hagyod. Mindenféle babusgatás és sajnálgatás nélkül kell otthon hagyni, akkor a legkisebb a valószínűsége, hogy kialakul a szeparációs félelem.

Manapság már elég olcsón lehet venni kamerákat, megfigyelheted vele hogyan viselkedik ha otthon hagyod.

Ne izgulj. :) A kutyáknak ugyanúgy szükségük van magánszférára, mint nekünk. Hidd el, ha okosan neveled, a kiskutyád nagy élvezettel végig fogja szunyókálni azokat az időszakokat, amikor egyedül van, és ettől nem kötődik hozzád kevésbé.

A kutyának kifejezetten káros, ha láthatóan nehéz szívvel szakadsz el tőle és még az ajtóból visszaszaladsz egy búcsúsimogatásra: azt veszi le belőle, hogy veszélyes küldetésre indulsz az ismeretlen nagyvilágba, és talán vissza sem térsz, úgyhogy ösztönösen szeretne megvédelmezni, de az a fránya ajtó csukva van... úgyhogy jobb híján üvölteni fog tehetetlenségében (a szomszédok örömére), vagy a feszültséget levezetendő szétszed egy bútort.

Ha jól értem, ebben a helyzetben Te szorulsz nevelésre, nem a kutya. :) (Ezzel nincs baj, mi máshogy vagyunk bedrótozva, mint a kutyák, tanulnunk kell a gondolkodásmódjukat, mivel ők nem képesek átlátni a mienket.) Hidd el, azzal teszel neki a legjobbat, ha pici korban hozzászoktatod, hogy az egyedüllét egy természetes dolog, a kinti világot meg bízza csak rád, mert te vagy kompetens a témában.

Javaslom, hogy gyakorolj vele: mikor épp van pár óra ráérő időd, vedd a kabátod, cipőd, és a kutyára rá se nézve (!! nagyon fontos, nem a szeretetlenség jele, hanem azt jelzi, hogy ez a te dolgod, ő nem jöhet, ne is könyörögjön) elmész hazulról. Pár perc múlva visszamehetsz. A távolmaradás idejét fokozatosan növeld, de mikor hazaérsz, megint csak ne nézz rá a kutyára, ne dédelgesd meg, bármilyen nagy a kísértés, hanem vetkőzz le, moss kezet, főzz egy kávét, és mikor a kiskutya már megnyugodott, nincs a sarkadban, hanem lefeküdt a helyére, hívd oda magadhoz és kezdődhet a játék. Eleinte furcsa lesz, de a kutyád meg fogja érteni, mert az ő nyelvén szólsz hozzá, és javítani is fogja a kapcsolatotokat.

Persze mikor sétálni mentek, azt egyből le fogja vágni, amint a póráz felé téved a pillantásod. :)

Szóval: a tapadás nem jó a kutyának, de ha jól kommunikálod az elválást, az csak növelni fogja a kötődést úgy, hogy mindketten nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lesztek (a kutya azért, mert tudja, hogy hazajössz hozzá, csak ki kell várni, te meg azért, mert tudod, hogy a kutyád biztonságban, nyugodtan vár és szundikál, míg te nem vagy otthon).

A kutya, akármennyire is szeretnénk, nem ember. Bánj vele kutyaként, és ne emberként. Amikor félsz, és sajnálod egyedül hagyni, gondolj arra, hogy ezzel mekkora szorongást váltasz ki a kutyádból. A kutyák nagy része alszik a nap nagy részében. Ki kell használni, mielőtt elmész, bő séta, és játékok, és miután hazajöttél, szintén.

Nem lesz semmi baj. Esetleg ha probléma adódna (például sír utánad sokáig stb), keress egy oktatót, aki házhoz megy, és segít neked :)

Na ezen változtass,mert így fogsz a kutyádból egy szeparációs szorongó stresszes kutyát nevelni!!! A félelmedet átérzi a kutya és ő is félni fog,majd ez egyre rosszabb lesz.

Ne féltsed.Semmi baja nem lesz. Egy kölyök kutya szinte csak alszik egész nap,pár órát van fent csak.Mielőtt elmész játssz vele,sétáltasd meg,fáradt lesz,elmész csak aludni fog. Hagyj bent egy pólódat,zoknidat vagy vmi ruhadarabodat.