Olyan könyveket/ videót tudtok ajánlani ami arról szól, hogyan tegyünk magabiztosabbá egy kutyát?

Köszi :) A kutyasuli jó :) Van mellette egy IPO1-es másik kutyám, csakhogy ő már 13 éves vénség, egy mali. Még mikor kis tacskó volt egy tipikus kis pörgős makimajom, előtte is mióta az eszemet tudom volt kutyám, de nem versenyeztünk. Közben volt ideiglenes kutyám meg ilyen utcáról felszedett elajándékozós. Aztán egyszercsak megsajnáltam ezt is, és a nyakamon maradt. A saját vénségen kívül KONKRÉTAN senkit nem fogad el, már mindennel próbáltam, ezért mondom, hogy kezdőnek nem mondanám magam. Én az előző kutyasulimra azt mondtam, hogy fulltökéletes, aztán ezzel a kutyával nem vált be az original németjuhászfanatikus csoport, túl keménynek bizonyult. Debreceniek vagyunk, végigjártuk tényleg az összes kutyaiskolát, semmi nem volt jó, kivéve ezt, pedig azt hallottam, hogy itt aztán gyakják a kutyákat rendesen és hűha. A kiképző halál jófej, nyugodtan végigmagyaráz mindent, 1220-szor végigpróbálhatjuk, házit kapunk, ellenőrzi, dícsérget, kedves. Tök halál engedelmes is a kutya egyébként, csak ilyen kis rettegős. Ezzel nem tud mit kezdeni, mert nem ért hozzá, tanácsot ad, de nem éppen az ilyen kutyákra specializálódott. Voltunk a csodakutyásoknál, ott gáz volt, hogy kitámad a kutya (sokszor a neki túl intenzíven közelítő emberekre is - mondjuk már nem, ezt ki tudtuk venni belőle- de kutyákkal szörnyű, remeg, nyüszít és egy sima fenékszagolástól vagy ránézéstől megőrül, a kiképző szerint ebben nem csak a kaki múltja de genetika is van).

Szóval ezért, meg mert az egyetlen agyondícsért tükörsulihoz elvileg "ideggyenge" a kutya... mondjuk nekem ez elég abszurd hogy a terápiás, problémás kutyákkal foglalkozó hely esetén egy bizonyos inger és ösztönszint kitétel XD... Meg hogy a kiképző úgy jön oda, hogy "akkor most megterápiázom a kutyádat" és szétszekálja valójában... tehát fél a kutyád? jó, akkor szembesítsük, nesze neked tömeg, nesze neked egy ismerkedős kutya, nesze esernyő... Szóval én is lehet megijednék...

Az utolsó válaszoló: igazad van, tényleg ezt szokták látni, de én mindig elmondom hogy miért van és ez nem ilyen direkt reakció.

Szóval most nem hirtelen meg szeretnék tanulni kutyanyelven, azt már előre látom, mikor megijed, mikor fog nekitámadni valaminek, mitől van esélye félni, mikor van rossz passzban, mikor csak kekeckedik. Csak kéne bele tenni valami önbizalmat, legalábbis a kiképző szerint, de a pályán stresszel, máshol stresszel, itthon meg ugye nem tudok behozni pl. egy robogóst hogy menjen körbe-körbe, vagy pl. egy falka galambot hogy ugyan már, röppenjetek fel.

Idegen embereket hívtam, nem fél, de "csak" nem megy a közelükbe. Tehát elvan, mint a befőtt, de nem rohan hogy "csááá, örülök neked, simizd a hasam", csak elvonul és annyi. Gyerekeket egyébként így eltűr, nem örül a simogatásnak vagy szeretgetésnek, de elviseli - legalább-. Idegen kutyát körülbelül akármilyet behozhatok a saját kis elszeparált "biztonságos" környezetébe, játszik vele, ugyanazzal a kutyával az 1000x végigjárt sétaútvonalon...hát...retteg, kitámad.

Van, hogy itthon begolyózik és pl elkezd félni a sütőtől vagy a hűtőtől vagy bármitől ami mindig ott volt és olyankor nem lehet vele mit csinálni... 2 hónapja egyik napról a másikra elkezdett rettegni a saját táljától és 5kilót fogyott (pedig ugyanannyit evett). Ezért vagyok ott, hogy feladom és már azon is gondolkodtam, hogy szuri és vége, nem kell többet rettegnie, vagy kérek az állatorvostól valamit és nonstop leszedálom.