Valóban jó ötlet lenne a páromnak egy kutya?

Valóban jól jönne egy kutya a barátnődnek, de nem saját. Legyen önkéntes menhelyen, és járjon ki kutyát sétáltatni. Így nem kell gondoskodnia saját kutyáról, de mégis jót fog tenni a lelkének!

És lehet egy pszichológus sem ártana neki, főleg, ha régóta fennáll a probléma. Az meg, hogy kutya nem való panelba, egy marhaság.

Én is a kutya menhelyet javaslom.

Bármikor elviheti a kutyát sétáltatni, gondozhatja, játszhat velük, ahogy kedve tartja, és még jó elfoglaltság is egyben. Az viszont igaz, hogy valójában a kutya az nem lakásba való, de manapság már mindegy, hisz már hozzá vannak szoktatva a kutyák. Nagyon sokan panelban laknak, és van kutyájuk, szóval nem értem, a párod anyja miért ellenzi ezt annyira, manapság ez úgymond már "természetes".

Picit kiegyensúlyozottabb lenne és határozottabb, mert nevelnie kell a kutyát, meg bátrabb amikor a kutyával sétál, de ennyi. Kutyával együtt is lehetnek valakinek igen komoly nehézségei az élettel. Töltheti fetrengéssel az egész napot úgy is hogyha a kutya is ott fekszik mellette. A kutya még élvezi is. Amikor rájön a depresszió nem biztos hogy lesz kedve levinni a kutyát, és az olyankor összerondítja a lakás másik felét. Persze amikor épp jókedve van, akkor vinné a kutyát mindenhova, meg tanítaná is, meg szeretné is, de amikor rájönne a depi, akkor ugyanúgy magába roskadna, hiába lenne mellette a kutya. Nem 100%-osan. Lehet persze az is hogy a kutya néha jókedvet csinál neki, de nem fog mindig. Kicsit talán javítana a helyzeten, de nem sokat.

Azt kéne kitalálni inkább, hogy miből fakad a lány depressziója. Lehet hogy épp az anyja az, aki demotiválja a folytonos odafigyelésével, meg azzal, hogy mindent jobban tud helyette, és mindig megmondja hogy mit csináljon. Lehet ezért többet segítene a lányon ha elköltözne otthonról és egy picit önállósodna. És ha már megvan az önállósodás, akkor lehet hogy a kutya is egy jó ötlet lenne, hogy ne legyen annyira magányos. De azt is lehet hogy veled összeköltözik, vagy akárkivel. Attól is függ, hogy hány éves. Most ez nekem nem derült ki.

Igen a kutya sokat segít. Ha rendesen gondozza akkor barátokat szerezhet vele és mivel látja hogy a kutyája tehetetlen egyedül a mi világunkban, muszáj lesz erőt venni magán ha valamit "el kell intézni". Ezt saját tapasztalatból mondom.

De ehhez a család mindne tagjának bele kéne egyezni.

"akivel "összekötöd" az egész életed."

Pont ezért nem adunk ajándékba kutyát. Irdatlan felelősség, nem lehet ezt valakinek a nyakába varrni "majd ettől jobb lesz neked" alapon sem.

Ha meg a barátnőd anyukája nem díjazza az ötletet, akkor sztornó az egész. (Még akkor is, ha az álláspontja nem éppen védhető.) Nem lehet ilyet csinálni. Majd ha külön életetek lesz, akkor vehettek saját kutyát. Addig meg ki lehet járni menhelyre, kutyás összejövetelekre, rendezvényekre stb.

Arról nem is beszélve, hogy több ismerősömnél előfordult, hogy a lány kapott egy kiskutyát az épp aktuális barátjától, aztán a pasi már rég nincs sehol, a nőnek másik kapcsolata, esetleg gyerekei vannak, a kutya meg még mindig ott van és emlékezteti az exére. Ne érts félre, hosszú és boldog kapcsolatot kívánok nektek, de egy kutya 15 évre szóló elköteleződést jelent.

Mi lenne, ha inkább te magad próbálnád rávenni a barátnődet, hogy nyisson a világ felé?