Tényleg felelőtlenség a kisgyerekkel/kisbabával kutyát együtt tartani?

Mi is kutyák-macskák között nőttünk fel. Volt a családban idős, morózus, rosszul látó kutya, meg hebehurgya fiatal ágyúgolyó, meg törékeny kistermetű kutya. Egyikkel sem volt soha semmi baj. Megtanították nekünk, hogy hogy kell bánni az állatokkal, mit nem szabad soha (Megszorítani, álmából felriasztani, piszkálni, mikor eszik), és soha semmi gond nem volt.

Mellesleg az állatok nagyon jó tanítók. A szüleim ugyan elmondták, hogy a cicák nem szeretik, ha megszorítják őket, meg ha megfogják a farkukat, de hát egy pici gyerek ezt nehezen tartja be, vagy elfelejti. Miután a macska odacsapott egyszer-kétszer, mert rosszul nyúltam hozzá, megjegyeztem, hogy hogy lehet megérinteni.

Az a baj, hogy az olyan családokban, ahol a gyereket bántja a kutya, az esetek többségében olyan viszonyok uralkodnak, hogy egy törött kavicsot se bíznék a szülőkre, nemhogy élőlényt. Ha kicsit megkapirgálnánk a felszínt, mindig kiderülne, hogy előzménye volt a dolognak: a gyerek nyúzta a kutyát, a kutya félt, vagy eleve nem voltak felállítva a szabályok... és lássuk be, némelyik kisgyerek még Assisi Szent Ferencet is kiakasztaná.

Szerintem aki a kutyáját nem tudja annyira megnevelni, hogy bízni tudjon benne, annak nem való gyerek sem. (Ennek ellenére én is úgy gondolom, hogy a kisgyereket nem szabad kettesben hagyni a kutyával, mert balesetek mindig előfordulhatnak.)

Nagymamámék ormótlan nagy szürke keveréke mellett tanultam meg járni konkrétan...valami szürke német juhász keverék lehetett. Az a kutya úgy vigyázott rám, mint egy ember sem...

Azóta mindig volt kutyám. A legtöbb idő, amit kutya nélkül töltöttem, 2 hónap volt. Most vagyok 32 éves.

Soha nem harapott meg kutya, sem idegen, sem saját. Mivel vele nőttem fel, ismertem annyira, hogy tudjam, mit szabad, és mit nem.

Amellett volt még liba,kacsa, tyúk, pulyka, macska, nyúl, mindet túléltem.

Mivel a kutyám még csak 6 éves, és még legalább 10 évig fog élni (mudi), ezért a gyermekem is kutyával fog felnőni, mint én. 9 hetes terhes vagyok :))))

Eszembe sem jut megválni a kutyámtól. Már bizonyított a keresztfiammal, hogy normális, és el tudja kerülni a csapkodó gyermekkezeket. Szóval okos kutya.

2 kutyám van, egy idősebb kistestű, meg egy fiatal nagytestű. Mindkettő viszonylag rossz hírű fajta, sok velük kapcsolatban az előítélet, hogy agresszívak, hamisak stb.

Ennek ellenére, ha gyerekem lesz (reméljük, a közeljövőben) nem csak hogy eszem ágába sincs megválni a kutyáimtól, de biztosítani akarom, hogy a gyerekem már kicsi korban megtanulja érteni a kutyák kommunikációját, és hogy hogyan kell jól szeretni őket. Hogy ne higgye azt a fogát villogtató kutyáról, hogy mosolyog. Biztos vagyok benne, hogy ezzel sok későbbi baleset elkerülhető.

Ja, és emellett mindenképpen próbálom majd megvédeni a kutyáimat is a gyerek okozta túlzott stressztől.