Az Amerikai akita is olyan hűséges, mint a Japán?

Akkor neked bújós kutya kell, nem hűséges, úgy tűnik :)

Amúgy ez nem csak a kutyán múlik, az ilyen fajtáknál pláne, hanem elsősorban a kapcsolat minőségén. Ha a kutya számára érték a gazdája simogatása, mert nem simogatják annyit ok nélkül, hogy már herótja van tőle, meg úgy általában kiegyensúlyozott a viszony, a kutya számára érték a kapott foglalkozás, nem pedig teher, akkor sosincs ilyen gond.

Ezt a "hűséges" dolgot sose értettem. Ezzel a gőzzel a beagle a leghűségesebb, mert mindig hazamegy a csavargásból...

A retrieverek látványosan képesek imádni a gazdájukat - meg mindenki mást is, aki szól hozzájuk egy jó szót.

Az amerikai akitával ugyan nincs személyes tapasztalatom, de állítólag nagyon független, önálló személyiség, aki inkább tűri, mint igényli a kényeztetést. Leginkább az északi fajtákhoz mérhető. Ha kötődik is, csak csendesen, messziről, tartózkodóan.

Nekem két kutyám van, egy terrier meg egy kuvasz. Egyik sem a legendásan "hűséges" kutyák közé tartozik. Ennek ellenére a terrier egy pillanatra sem téveszt szem elől, bár a testkontaktust ritkán keresi és nem is igazán szereti, de a kuvasz olyan hízelgést tud csapni, hogy egy labradortól is sok lenne. Bújik, ölbe ül, bohóckodik. Ha nem vele foglalkozom, csendesen fekszik a lábamnál és őriz.

ÉS, ami nekem fontosabb: mindketten egygazdások, és bár ímmel-ámmal teljesítik a családtagjaim parancsait is, előtte mindig rám sandítanak, hogy mit szólok hozzá. Én vagyok A Gazda, mindenki más a külső körhöz tartozik, akiknek megengedjük, hogy velünk lakjanak.