Mentett kölyök vagy felnőtt legyen?

Szerintem egy fiatal (kb. 1-2 éves) felnőtt kutya tökéletes lenne számotokra. A menhelyeken sok olyan kutya van, aki (előző életéből adódóan) jól kijön a macskákkal vagy akár szobatiszta.

A kutyákat pedig gyakorlatilag bármilyen életkorban lehet tanítani (pl. az örökbefogadott kutyámnak 6 évesen tanítottam meg a behívást)

Weboldalak közül ezeket tudom ajánlani:

[link]

[link]

De itt gyk-n is sok hasznos infót találhatsz :)

Akármennyi idősen működik az örökbefogadás, akár 10+ évesen is kialakul kötődés, megtanulja a kutya az új dolgokat.

Kölyök:

- előny, hogy valószínűleg hosszabb ideig lesz veletek (sajnos keresztbe tehet az élet, de induljunk ki ebből)

- szintén valószínűleg összeszoktatható cicával, extrém az a kölyök, aki nem

- viszont nehezebb is a szoktatás egy izgága kölyökkel

- előny és hátrány is lehet, hogy nulláról indul a nevelés, kezdőként sok mindent el lehet rontani

- masszív hátrány a kaki-pisi-rágcsáló korszak

- max sejteni lehet, mi lesz belőle, ha nagy lesz, mind méretre, külalakra, mind aktivitási szintre

Felnőtt:

- a menhelyi kutyák nagy része kiesik, mert nem tudni, hogy viszonyulnak macskához, ajánlottabb ideiglenestől választani

- kevés kivétellel szobatiszták, nem rombolnak

- jobb menhelyen, pláne ideiglenestől pontos képet lehet kapni a kutyáról, nem kapsz zsákbamacskát

- hozhat a múltjából olyan dolgokat, amik megnehezítik az együttélést, pl félelmeket (de mivel jó esetben megismered örökbefogadás előtt, ha nem a kihívásokat keresed, nem választasz félőset)

Szóval ha élvezitek a cuki, de idegtépő kölyökkort, nem ragaszkodtok a tárgyaitokhoz, és szeretitek a meglepetéseket, akkor kölyök. Egyébként egy gondosan kiválasztott felnőtt szerintem.

+1 kiegészítés:

Életkortól függetlenül rengeteget kell vele foglalkozni, időt kell neki adni, hogy kialakuljon a kötődés, a bizalom.

Gratulálok a döntésetekhez, nekem két örökbefogadott kutyám van, és nem bántam meg. Rengeteg munka van bennük, de megérte.